Io Sono Cosí

Miért nem bízol önmagadban?

Kérdezem ezt ma este magamtól. Miért nem adod és adjuk meg magunknak az esélyt? Miért hullámokban tör ránk az a mámorító érzés, hogy meglépjük, amit eddig nem mertünk és teljesen értetlenkedve kérdezzük magunktól, hogy ezt eddig vajon, miért nem cselekedtük meg? És persze a barátok, akik bíztatnak, hogy igen, te úttörő vagy! Irigyelnek, csodálnak a… Tovább »

Magyar RnB…

Illő folytatása az októberi https://iosonocosi.cafeblog.hu/2014/05/11/barcode/ bejegyzésemnek. Ismét szombat este, elegáns II. kerületi, casual borbár új kezdeményezéssel, bor, koncert, majd parti. A koncert briliáns, egyik tehetség-felfedező műsorunk egykori győztesének koncertje, arany van a torkában, tökéletes repertoár, fekete zene:), hibátlan hang. Megérint, elbűvöl, könnybe lábaszt, csipőt ringató dallamsor és szentimentalizmus. Közönség: ül az asztalnál. Bámul. Olykor kortyol. Dumál…. Tovább »

Barcode

A hétvégén mulatni voltam. NY után ez nagy bátorság volt lássuk be, de mindegy, mert már elég volt az otthoni növényápolásból. Megnyílt az Ígéret Földjének tűnő új parádés hely Budapest szívében, R&B szeparéval kecsegtetett, nem hagyhattuk ki… Nem is tettük. Két egymást követő napon is bátorkodtunk meghódítani Budapestet. Az első este egészen jól sült el,… Tovább »

Onlájn világ

Hosszú hónapokon keresztül ódzkodtam az internetes társkereséstől. Rosszul voltam tőle konkrétan. Kissé degradálónak találtam, hogy mint a Vaterán nézegessenek, még jó, hogy nincs kikiáltási áram. Amúgy én is pont így nézegettem a pasikat. Volt úgy, hogy kinagyítottam a fényképét, és mint egy detektor mentem pixelről pixelre, hogy hol lehet a defektJ. Pont ezt kaptam én… Tovább »

Parkolunk, avagy társadalmi szösszenetek

XIII. kerület, Újlipótváros. Szinte nincs olyan napszak, hogy ne héjaszerű körözéssel lehessünk egy-egy parkolóhely birtokosai. Gondosan kicentizem a szűk utcákban a haladást, olykor-olykor egy-egy nemesebb szitokszó hagyja el számat, hogy autós társaim mennyire nem alkalmasak a volán mögé ülni, 200 méterenként jobbkezesek, avagy stop táblák, hullahoppos tornamozdulatokkal igyekszem belátni a kereszteződésekbe, hogy szabad-e az út… Tovább »

Sírás

Sírunk, mert szomorúak vagyunk, sírunk, mert meghatódunk, vagy tehetetlennek érezzük magunkat, avagy mert csak egyszerűen fáradtak vagyunk. Én mostanában gyakran. Ezt inkább a fáradságra vetíteném ki, de halmozott a hatás a szomorúság miatt. Sírsz, amikor felbukkan egy zene a régi lejátszóról, amikor a tv-ben a pelenkát reklámozzák egy gyűrött bébi-popsival, avagy csak úgy vagy, és… Tovább »

Suttyóland

… avagy a hentes-atléta Meleg, kora tavaszi nap. Ideális sok mindenre. Például az év első bringaavató túrájára zsíroskenyérrel és fröcsivel. Minden stimmelt. Lemostam a bicót, szilikonnal befújtam, már nem sokat vacakoltam vele, hiszen lassan / gyorsan egy új kétkerekűre érett meg az idő. Vácnak vettem az irányt, ahol a barátaimmal gondoltam összekoccoltatni a fröcsimet. Mindenki… Tovább »

Szavak és mosolyok. Álarcok

Mekkora súlya van a szavaknak, mekkora súlya van a mosolynak? Mennyire tudod bearanyozni mások napját a nevetéseddel, a kacagásoddal, a lényeddel? Hányról tudod, hogy értékeli és felismeri? Mennyien mondják el neked? Mennyiből tudsz Te táplálkozni? Van varázspálcád? Megtennéd, hogy megérinted őket és egyszerre mindenki boldoggá válik? Ők mennyire értenek meg téged? Mennyire látják a lényed?… Tovább »

Vidéki kiruccanás

  Péntek délután, „baráti” hétvégére indulok. Kisebb és szokásos 🙂 késéssel, mindenkit összeszedek a Margit-híd környékén. Indulunk feltérképezni a Pécs környéki szőlőket és borpincéket. Jó hangulat és atomfáradság sugárzik az autóból. Multiban élő kolleginák, kifacsartan, de várakozással teli indulunk neki a hétvégének. Hárman vagyunk effélék, no meg a nagyhangú, kritikus, önkifejező férjurunk, aki egyik barátnőnk… Tovább »

New York

Ajánlott muzsika olvasás közben: http://www.youtube.com/watch?v=Xvash3C5G9c http://www.youtube.com/watch?v=0UjsXo9l6I8 Soha sem voltam Amerika rajongó. Sőt. Kifejezetten idegenkedtem a túl amerikai dolgoktól. No meg a sok sztereotípia. Meg a sok bugyuta film. Jajj! Meggyőződésem, hogy azért lettem ennyire menthetetlenül romantikus, mert az amerikai filmipar termékein cseperedtem, ahol bármi is történjék, mindig katarzis a párkapcsolatok sorsa. A jó elnyeri jutalmát,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!