Önök eljátszottak már a gondolattal, hogy amikor egy áruházban maguk előtt áll valaki a pénztárhoz vezető sorban, és szépen komótosan kipakolja a szalagra a kifizetendő portékákat, akkor kiféle-miféle az illető? Hogy egyedülálló-e, egészséges életmódot folytat, igényes, kevésbé, mi lehet a foglalkozása, várja-e otthon valaki, szeretkeznek-e ma este, vagy hullafáradt és belesüpped a gyerek pépes tányérjába, avagy nőként / férfiként funkcionál-e még?
Mert én igen. Jó móka. Mindig sztorikat költök az előttem állókról. Persze érdekelne, mennyi az igazságtartalma, de csak a hiúságom végett, hogy mennyire jó az ítélőképességem.
Tegnap este ugyanebben a helyzetben állt előttem egy fiatalember, magas, eléggé kisportoltnak tűnt, nem az a szálkásfajta, hanem a jó adottságokkal bíró, de néha a hétköznapokban sportoló. Sportosabb ruházat, vállán laptop, szemüveges, az az informatikusfajta, aki már szenior a ranglétrán, nem a hiú, pacsulinos tanácsadó. Közeledtünk a pénztárgéphez. Kipakolt. Két tálca skót lazac, kapribogyó, fehérbor, mindenből a minőségi. Ismét végignéztem rajta. Lehet, az a féle, aki annyira nem ad a saját külsőségeire, viszont mindenütt a minőségit keresi? Vajon magát kényezteti csak, avagy az első randevúk egyikére készül az új partnerrel? Vagy évfordulót ünnepelnek?
Talán megérezte, hogy fixírozom. Hátranézett. Néztük egymást. Mélyen egymás négy szemébe. Mindenki a maga üvegén átJ. Amúgy nem éreztem magam túl jó formában a konyhaszekrény találkozásának nyomával még mindig az arcomon, de szerencsére már halványodott. Na meg aztán bízzunk benne, hogy a személyes kisugárzás ennél mélyebbre hat.
Tüsszentett a pénztáros. Zavarban volt a kislány, zavartan mosolyogva elnézést kért, kamaszosan rámosolygott az éppen általam fixírozott feltehetőleg informatikus alanyra, aki jól nevelten egészséget kívánt. Akkor is kívánt volna, ha nem vagyok ott? Avagy csak imponálni akart? Nos, ki tudja! Mennyire erős a nők fantáziája, hány ilyen játékot futtatunk le naponta az agyunknak nevezett gépezeten? Vagy csak nekem van túl fölös energiám? Közben kifizette az igényes árukészletet, én következtem a sorban. Megint egymásra néztünk. Lehetséges folytatás:
a.) Megvár kicsit odébb, majd amikor távozni készülök, oda oson és megkérdezi: Errefelé dolgozol?
b.) Vissza se néz, és kimegy az önműködő üvegajtón.
Beszállok az autóba, szépen csendben esik az eső. Nézem, ahogy különös rajzolatban csúsznak le a cseppek a szélvédőn. Sose értettem a rendszerüket. Még mosolygok egy kicsit. Körbepásztázok a tükrökben, majd kiválasztom a hazafelé útra legmegfelelőbbnek tűnő zeneszámot. Lassan eltűnik a mosoly, mint ahogy én is. Ez megint egy fantázia maradt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: