Suttyóland

… avagy a hentes-atléta

Meleg, kora tavaszi nap. Ideális sok mindenre. Például az év első bringaavató túrájára zsíroskenyérrel és fröcsivel. Minden stimmelt. Lemostam a bicót, szilikonnal befújtam, már nem sokat vacakoltam vele, hiszen lassan / gyorsan egy új kétkerekűre érett meg az idő. Vácnak vettem az irányt, ahol a barátaimmal gondoltam összekoccoltatni a fröcsimet. Mindenki kiszabadult. A divatcica-bringás (leggings + Ray-ban), akinek nem tűnt fel, hogy nem 2* két sáv van, hanem ő meg én, és fél percig szemeztünk némán Gödnél, mire átment az 1* egysávos verzió. Aztán az anyázó versenybringás, aki kurvaanyázva küldte el a szerinte nem odavaló elemeket, mint pl. engem a bringaúton; éljen az együttélés! De mitől lenne itt más, mint az ország egyéb színterein??

Tulajdonképpen csak apró benyomásaimat osztanám meg Suttyólandről, melyeket a mai röpke bringatúrám alatt sikerült beszereznem. Lássuk csak:

1.)    Verítékkel megérkezvén a célállomásra, szeretném legurítani első fröcsim barátaim társaságában Vácott, egy Duna parti cukiban – akik már kb, egy 30 perce ott ülhettek – az éhhalállal küzdvén, amikor is szemmel jelzik, majd sutyorogva elartikulálják, hogy csak ne itt és már-már bandzsítva utalnak a hátuk mögött lévő IQ fájter csapatra, amely első tagjának hátán nekem is megakad a szemem, majd farkasétvágyam is rohamosan lohadni kezd. Ember háta szinte egy patchwork takaróra emlékeztet azzal a különbséggel, hogy arról nem lógnak csomókban a szőrök!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Tehát vagy ez, vagy az! Vagy patchwork, vagy gúnya. De a kettővel együtt ne sokkoljanak! Könyörgök ne! Már külön-külön is megrémítenek és kiábrándítanak a homo sapiensből, de a kettő így együtt, egyenesen perisztaltikus mozgást idéz elő nálam gyomortájékon!

2.)    Bőrfej droid napszemüveggel: Megvan? Tar kopasz, arcra simuló csont fekete, keretnélküli sportnapszemüveggel, amelynek a nyoma a fejen még napokig simizhető?

3.)    Tűsarkús kiránduló? Randevú. Nyilván. Lesem a kompkikötőből, miközben az óránként cirkáló dunai tengeralattjárómat stírölöm. Piszka láb, kézen fogva modern kori lovagunkat, váci romantika vasárnap kora este. Ceruzanadrág, feszülős top, 15 cm-es sarok a macskakövön, szigorúan. Meg- megbicsakló bokák és térdek, még szorosabbá szövődik a kapcsolat, amikor minden 10. bokaficamnál barátnénk pillarebegtetve ránéz lovagunkra, aki elnézően, égve a vágytól, szó szerinti támogatásáról biztosítja barbie landet:).

4.)    Csinibaba masztiffot  sétáltat lepedőben. Mondom, életkép a váci kikötőből. Csinibaba kiruccant meglegeltetni a masztiffot egy magassarkú fehér tornacipőben, fehér forrónaciban és egy fél testet kitakaró fehér felsőben. Miss White igencsak feltűnést keltett aznap, szolibarnította bőrével, meg a masztiffal, akit végtelenül sajnáltam, de nyilván csak az előítéleteim befolyásoltak. Hogy ez a szerencsétlen kutya a personal branding eszköztárává legyen?! Látni kellett volna a kikötőben csoportosuló tekinteteket és az általam összehallott igencsak cifra kommenteket. Gyanítom, Miss White nem erre a reakcióra vágyott, amikor kilibbent aznap délután lakása ajtaján, de hiába, egy lepedőbe is alig burkolózott szolibaba, szájzugig-érő napszemcsiben, masztiffal, sajnos nyílt céltáblája a fikázásnak… 🙂

5.)    És végül a korát meghazudtolni próbáló, alsó hangon is 50-es fuxos bringás arc. Az egykoron szebb napokat megélt bodyboy, aki próbálja tartani a szintet a 30-asokkal, a terep-szerelésben, a fedélzeti kompjúterrel a bicón, és az örök és megkerülhetetlen kisujj vastagságú fux-szal, hentes-atlétában. Istenkirály! Mindenem a hentes-atléta. Hentes-atléta bordásan, hentes-atléta hálósan. Itt is kibukkan az életfilozófiát magába foglaló igényes tetkó szigorúan úgy, hogy a hentes-fashon alól legalább annyit láthassunk, hogy egyáltalán van, megtervezték, kivarrták, ergo létezik!

WELCOME IN SUTTYÓLAND!