Szavak és mosolyok. Álarcok

Mekkora súlya van a szavaknak, mekkora súlya van a mosolynak? Mennyire tudod bearanyozni mások napját a nevetéseddel, a kacagásoddal, a lényeddel? Hányról tudod, hogy értékeli és felismeri? Mennyien mondják el neked? Mennyiből tudsz Te táplálkozni?

Van varázspálcád? Megtennéd, hogy megérinted őket és egyszerre mindenki boldoggá válik?

Ők mennyire értenek meg téged? Mennyire látják a lényed? Mennyire látnak a színfalak mögé? És Te, engeded sejtetni a backstage-t?

Miért beszélünk el oly sokszor egymás mellett? És miért csinálunk oly sokszor úgy, mintha nem tudnánk, miről van szó? Az élet nem túl rövid ehhez? De….!

Én sokszor nem értem. Nagyon sokszor. Könnyebb úgy csinálni, mintha nem történt volna semmi, és nem beszélni róla. És ismét és ismét haza menni úgy, hogy úgy csináltunk, mintha.

Talán ezt én látom javíthatatlanul idealistán, hogy a dolgokat meg kell beszélni és abból még valami jó is kisülhet. Vagy csak békében távozunk. Vagy ha nem is békében, de legalább kimondtuk, kibeszéltük, nem őrizzük tovább, de legalább azt is tudjuk, hogy a másik mit gondol(t) és ő miért látja másképp, ha nem is értünk vele egyet. Miért nem megy ez ma? Lehet, hogy régen sem ment? Nem tudom, arra az énemre nem emlékszem, de ma küzdök vele.

Az emberekre gyakran bénítóan hat az őszinteség. De miért? A hazugság úgyis dolgozik a lelkekben. Aljas, mint a sav. Mar és csak mar, aztán felocsúdnak és kiderül, visszafordíthatatlan reakciók indultak el a szervezetükben.

Persze, persze, mi, emberek ritkán szeretünk szembe nézni önmagukkal és másokkal, avagy mások által önmagukkal. És hányan hordunk maszkot?! Mint a velencei karneválon. Néha titokzatos, jó játék. Izgalmas, amikor várjuk, hogy érdekeljük a másikat annyira, hogy elhúzza azt. A kellemetlen, amikor nem teszi, hanem ott hagyja és a gyengébb ellenállás felé húz. Vagy, annyira eggyé váltunk a maskaránkkal, hogy már mi magunk is alig tudjuk letenni. Vigyázni kell vele. Magunk előtt is. Hogyha aztán már mi is meglepetéssel konstatáljuk, hogy eggyé váltunk vele…

A Janus arc:

Ki is vagyok?