Miért nem bízol önmagadban?

Kérdezem ezt ma este magamtól. Miért nem adod és adjuk meg magunknak az esélyt? Miért hullámokban tör ránk az a mámorító érzés, hogy meglépjük, amit eddig nem mertünk és teljesen értetlenkedve kérdezzük magunktól, hogy ezt eddig vajon, miért nem cselekedtük meg? És persze a barátok, akik bíztatnak, hogy igen, te úttörő vagy! Irigyelnek, csodálnak a vagányságodért, csináld csak te meg. Tele vagy önbizalommal, érzed az erőt, mosolyogva járod az utcákat, cselekvési terv a fejedben, tettvágy, hazaérsz, rászürcsölsz az interneten, kigyűjtöd, elolvasod, beexelezed…

Aztán visszatérnek a hétköznapok. Magad maradtál. Mert jönnek a belső kétely-manók. Meg a pesszimizmusod. Vagy csinálod, de persze minden erőfeszítés, amit beexeleztél kiderül, 20-szoros a valóságban. Aztán támogatásnak hallod a sikersztorikat. A szüleid barátjának a gyereke, a szomszéd fia, aki megcsinálta, és most kint él, és már házat vett, sőt, már férjet is talált (házzal együtt)!

De Te, miért nem csinálod meg? Itt a válasz: mert majdnem mindent előröl kellene kezdened. Mert itt már biztos terepen jársz, mert ismered az erőviszonyokat, tudod, hogy mi merre hány méter. Mert kivívtad a tiszteletet. Szakmai és emberi tisztelet és olykor szeretet. És erre nagyon büszke vagy. Váratlan helyekről jött pozitív visszajelzések. Amelyeket ha előbb tudtál volna, bátrabb vagy. Most meg megkönnyezed a meg nem lépett helyzeteket. Talán a sors leckéztet? Dobja neked a ziccereket, de nem csapod le. Mondhatjuk: Magadra vess. De ha az élet ennyire egyszerű lenne… Van, akinek úgy tűnik, ennyire egyszerű. Te meg nem mersz kilépni a biztonsági zónádból. Voltak kellemetlen tapasztalások. Mint a kutya, aki hozzáért a vadkerítéshez. Pont így működünk mi is, ha tetszi, ha nem. Kerítés, drótháló, nedves orr, megcsíp, felugrom, nyüszítek, oda szaladok a gazdihoz egy kis vigaszért. És minél előbbre haladunk az élet centijén, ez annál erősebbé válik. De a kis ördög mindig ott duruzsol. Ha egyszer beléd költözik, rendszeres időközökkel mindig erőre kap. És olykor hallgatni kell rá. Mert ördögit súg, de meglehet, hogy ez lendít előre.