Nos, úgy voltam vele, hogy a magyar vizsla már-már tökéletesnek születik a ráncos homlokával, a „bébi 4 láb 4 égtáj felé”, a dadamm-dadamm mozgásával, meg a lobogó fülekkel, és tulajdonképpen a Világra jövetelének pillanatától olvas a gondolataimban. Ez azt hiszem, tényleg így is van:), de „sajnos” rá kellett jönnöm, hogy ő mégis csak „egy” kutya, tehát vannak ösztönei és feszegeti a határait. Fülöp is feszegette a maga módján. Kedvenc szórakozásai a guberálás, a macskakergetés, és a trágyában vagy döglött halban hempergés. Kedves Olvasó, nehéz lenne rangsorolni e három „jellemhibát”… 🙂 A guberálás amúgy nem is lenne egy elvetendő tulajdonsága, ha meg tudnánk állapodni a keresés tárgyában, de sajnos ebben mind a mai napig nem sikerült:). Neki az ételmaradék jön be, nekem meg az elásott kincsesláda. És ez egy folyamatos neuralgikus pont közöttünk. Az utóbbi csak viszi a pénzt, mert gyakran loholhatunk az állatorvoshoz, hogy tegye helyre Fülöp gyomrát, viszont a kincsesláda-keresés közelebb vinne a céljaimhoz, minthogy meg legyen végre a kastélyom nagy kerttel, ahol egy csomó vizslát tarthatnék (no persze Fülöp lenne a főnök:))).
A macskakergetéssel szintén több probléma van. Az egyik, hogy ÉN szeretem a macskákat, persze Fülöp is, csak kicsit másképp… No meg a macska láttán teljesen elveszíti az önkontrollját, merthogy vadászkutya és zsákmányként tekint rá. Ilyenkor minden más szükségletét elfelejti, beáll vadászpózba, kúszik, szuggerál, nem hallgat rám, abszolút fegyelmezhetetlen. Nem pisil, mert még azt is elfelejt, de átrohan az autó előtt a zsákmány után, ergo rettentően ébernek kell lennem. Azt hiszem, talán megfogalmaztam valamit, amit ugyan véletlenül írtam le, de kulcs a kutyatartáshoz (is), az éberség. Pont, mint egy gyereknél. A szemem sarkból állandóan őt kell figyelnem, hogy mikor kell megvédenem önmagától…
Ahhaha, a 3. pont, naaaa, az a leggusztustalanabb. Persze, persze, tudjuk, indián kutya:), álcázza magát, és ahogy már az indiánok is tartották, egy döglött hal nem mozog, egy döglött halra az őzike nem gyanakszik… De utána az ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉN autómba ül be és az ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉN lakásomban (és a saját foteljában) hajtja álomra a fejét. Á, aki ezt személyesen nem élte át, az nehezen tudja elképzelni. De talán egy szemléletes példát hadd hozzak: Tavaly nyáron, Fülöp a Duna-parton belehempergett egy döglött halba – amelynek nyomai amúgy már-már ékszertervezőket ihlethetnének meg, mert a pikkely úgy csillog, hogy a Napra lehet nézni, de arra nem… – azt hittem, most adom be a kutyát a patyolatba, 90 fokos fertőtlenítő mosásba és utána lóghatna a mosodában 5 napon át amíg megszárad, lentről meg a macskák röhöghetnének rajta… De ehelyett, mint Iluska a patakban, bevezényeltem Füllert a Bükkös patakba (még szerencse, hogy nyár volt – szerencse ez mindkettőnknek…:) ) és próbáltam lecsutakolni róla az ezüstös csillogást, amelyet egyébként egy másik kutyás fedezett fel, már-már benny-hilli helyzetkomikummal, amikor is nacsasasszony-szerűen megjegyeztem, hogy milyen bűz van „itt”, majd nemes egyszerűséggel kontrázott, hogy szerinte ez Fülöp(r)ből jön, figyeljek csak, ott a kis ezüstös csillogás a bundán:)). De hát Fülöpnek muszáj volt beszállnia az autóba, hogy haza menjünk! Na de azt a szagot… 4 ablak lehúzva, az ő füle meg az én hajam lobogva, és még úgy is orrfacsaró… Brrrrrrrrrrrrrrr. …És Fülöp a kádba márpedig nem megy be. Higgyé(te)k el, ennyire falánk kutyát ritkán látni, ezért kiraktam virslivel a kád szélét, hogy ennek láttán biztosan besétál a kádba, de lám van olyan, ami még a falánkságát is legyőzi, a káddal való ellenszenve.
Nem maradt más hátra, betuszkoltam. Ő meg kiugrott, megsértődött, pofákat vágott, pont azt olvastam le a sima képéről, hogy: „Most keresek új befogadót!” „Hogy ez nem tudja, mi munkával járt a döglött hal megmunkálása, hogy micsoda energiát öltem bele, hogy belefetrengve minden szőrszálam halas legyen!”
De megnyertem az első kört, visszatuszkoltam a kádba és az emberi orrnak lényegesen kellemesebb illatú samponnal eltávolítottam a vizsla-bioparfűmöt. Persze, hogy ne legyen teljesen enyém a győzelem, törülközés nélkül robogott be a foteljába, mint nemes bosszúállás, és hangos csámcsogással kísérve, teátrális mozdulatokkal mosakodott tovább, hogy lenyalja magáról a kemikáliát szemrehányó pillantásokat lövellve, a szemöldökök ütemes játékával….
Folytatása következik….