Egyik este, munka után betértem egy hipermarketbe, ami nem csak maga volt az áruház, hanem sok más boltnak is teret adott. Nagy igény mutatkozott a részemről egy pántnélküli, avagy a pántokat kombinálható melltartó beszerezésére. Szerencsére – leáldozóban vannak a szilikonpántos megoldások árusítása, amely egyszerre sokkolta az igényesebb férfi- és női nemet, végre elterjedőben van a leszerelhető pántú, avagy a nyakcsigolyánál összebarkácsolható variáció, amely sokkal stílusosabban tartja titokban létezését – ami elsősorban a nyári és báli szezonban szerezhet örömteli perceket – mint bármelyik elődje.
Elsőként betértem egy nagyon márkás outletbe a hipermarket területén, ahol leírtam elképzelésemet és máris a kért színekben került a próbafülkémbe az óhajtott darab. Passzolt is rám, de még mielőtt euforikus örömben törtem volna ki, gondoltam előcsalogatom a melltartó oldalából az árra vonatkozó „aprószámos” tájékoztatót, amelynek értelmezésétől egy laza hidegrázás futott át rajtam, és magamban már el is bufogtam, hogy még mekkora szerencse, hogy az outletben vagyok, mert mi lenne, ha a bemutató boltjukban készülnék vásárolni. Úgyhogy ez a melltartó, legalább is egy időre ott maradt, lehetőséget adván ezzel a többi vásárlónak:).
Késői óra lévén, fáradtan a munkából, már igazán nem volt nagyon kedvem felesleges köröket futni a giga-market területén, így betértem magába a hipermarketbe és annak a fehérneműkre szakosodott osztályára és guggolva, térdízületeimet nem kímélvén lapozgattam a kis fogasocskákra aggatott melltartók között, osztályozván a kínai L-es, Közép-európai M-es és olasz XXL-es méreteket, amelyek mind egyméretű melltartót fémjeleztek. Eme elmélyült kutatómunka közben egy igencsak komikus társalgásra leszek figyelmes. Két női hang azt vitatja, hogy push upot, avagy nagymamás vágyölő melltartót szerezzen-e be és melyik felel meg jobban az egyéniségének. Tisztán kivehető volt, hogy az álláspontok nem közelednek és a két hölgy elképzelése eme intim ruhadarab céljáról és fazonjáról messze-távoli. Az egyikük push up párti volt teljes mellszélességgel, a másikuk inkább a természet közelibb megoldásokat kedvelte. Én mindez alatt egyre jobban kezdtem a guggoló-pózomba, rázkódva nevetni a fehérneműk között, majd nem bírtam tovább és kiléptem a nyilvánosság elé, feltápászkodtam a bugyik és melltartók közül és feléjük fordultam:
– „Lányok”, bearanyoztátok az estémet, nagyon mókás titeket hallgatni! De mégis mi a vita tárgya?
– A push up párti közölte, hogy barátnéja olyan melltartót akar beszerezni magának, amelyet már az anyja sem venne fel, de biztosan csak azért, mert Svédországban nevelkedett és ott a naturalista dolgokat kedvelik, de szerinte ettől egy férfinak sem jön meg a kedve, ha oda kerül a dolog, mert szerinte a pasik csak a push uptól jönnek lázba.
– Húha, mondom, biztos ez? Csak mert szerintem a férfiak pont attól lombozódnak le teljesen, ha a csomagolásból más kerül elő, mint amit a kirakatban van…
– Nem, nem, higgyem el, amikor a férfiak oda érnek, akkor már úgyis csak egy cél lebeg előttük és a push up ennek teljesen jó katalizátora.
– Nos, gondoltam magamban, nem sokat beszélgethettél igazából férfiakkal, ha úgy gondolod, ők így működnek… Hogy mennyire kiábrándulnak abból ott és rögtön, amikor egy barbilányból egy lerobbant háziasszonyt csomagolnak ki… Na de végül is, nem egy focipályán játszunk, úgyhogy lehet, megvannak a te játékosaid is, te meg csak legyél szorgos kapus:). Ezek után már csak halkan és tudományosan suttogtam, hogy esetleg torna, avagy fekvőtámasz is igencsak jó katalizátor lehet, első körben a melleidnek? De Ms. push up váltig megmaradt az álláspontjánál, hogy hát jó-jó, a fitnesz ladyknek valóban jó felsőtestük (is) van, de azért ő akkor is marad a jól bevált push upnál:).
De legalább konzekvens, nem igaz? 🙂 🙂
U.i.: A fényképet nem a szerző készítette
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: