Furcsa hetek és napok vannak mögöttem. Rengeteg munka, olykor a teljes kimerültség, amely érzem és látom, hogy jelenti a türelmem és toleranciám csökkenését.
Aztán jönnek az esték és a hétvégék, amelyeken, mint mindenki, én is megpróbálok feltöltődni és teljesen maga mögött hagyni a hétfőtől péntekiget. Ez rettentően fontos a túléléshez. Talán ez a kifejezés nem is jó és nem szabadna használni, hogy a „túléléshez”, hiszen nem az a cél, hogy túléljük a hétköznapokat, hanem hogy azokat is a lehető legnagyobb örömmel éljük meg. De tudjuk és tapasztaljuk, hogy ez éppen élethelyzettől függ és nagyban befolyásolja a magánélet minősége. És ez legtöbbször, akármennyire is furcsán hangozhat, de saját magunkon múlik leginkább. Az, hogy szeretjük-e a munkánkat és milyen szenvedéllyel végezzük azt, az is nagyban rajtunk múlik. Utálom a nyavalygást. Menekülök előle. Régen még meg akartam menteni a nyavalygókat, aztán rájöttem, hogy így pont magamat gyengítem. Az ember az évek alatt rájön, és egyre hamarabb felismeri – főleg, ha tanult a saját történeteiből – hogy ki az, akit azonnal ott kell hagyni, szabadulni tőle, mert teljesen reménytelen. Legalább is akkor, abban a periódusban. El kell engedni őt, mert valahol árt nekünk. Aki csak a maga bajait sorolja, akármennyi alternatívát próbálsz is nyújtani neki, ráadásul a saját életedből, mert még ezzel is megtiszteled, hogy kinyílsz neki, ezzel is segítvén őt.
De valahogy azt is kitapasztaltam, hogyha Te ezzel tisztában vagy és a saját értékeiddel és adottságaiddal is, akkor ezek végére nagyon könnyen lehet pontot tenni. Pontot tenni, mert rögtön látod a Rád tett kártékony hatását. Szerintem az ilyen kapcsolatoknál még mindig ezerszer jobb egyedül lenni a magad uraként, mint más akkumulátoraként.
És ez pont nyitottá tesz Téged, avagy jobban szólva tegyen nyitottá. Mert azt a sok energiát, amelyet arra fordítanál, hogy másokat meggyőzz, hogy induljon másfelé a rossz irányokból, azt magadra és a körülötted lévő lehetőségekre fordíthatod.
Szerintem ez működik. Mert magaddal is kell, hogy foglalkozz. Nem csak magaddal, de magaddal is. És kiegyensúlyozottabb leszel. Mert nem bosszant fel a mások tehetetlensége, hanem megrántod a vállad és haladsz tovább. Ettől kiegyensúlyozottabb leszel, ez meglátszik a vonásaidon, a mozdulataidon. Ettől pedig alakulnak a dolgok. Egyszerre csak észreveszed, hogy alakulnak a saját dolgaid is. Hogy felfedeznek régi barátok és lesznek új és jó kapcsolatok. És ha belekerülsz ebbe a körforgásba, akkor csak történnek Veled a remélhetőleg pozitív események. Mert sugárzik belőled az energia, mágnes leszel és vissza is töltődsz, ami pedig mindenkinek jó. Ez egy egyensúlyi állapot. Csak ne hagyd, hogy kibillentsék…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: