Furcsa hetek és napok vannak mögöttem. Rengeteg munka, olykor a teljes kimerültség, amely érzem és látom, hogy jelenti a türelmem és toleranciám csökkenését.
Aztán jönnek az esték és a hétvégék, amelyeken, mint mindenki, én is megpróbálok feltöltődni és teljesen maga mögött hagyni a hétfőtől péntekiget. Ez rettentően fontos a túléléshez. Talán ez a kifejezés nem is jó és nem szabadna használni, hogy a „túléléshez”, hiszen nem az a cél, hogy túléljük a hétköznapokat, hanem hogy azokat is a lehető legnagyobb örömmel éljük meg. De tudjuk és tapasztaljuk, hogy ez éppen élethelyzettől függ és nagyban befolyásolja a magánélet minősége. És ez legtöbbször, akármennyire is furcsán hangozhat, de saját magunkon múlik leginkább. Az, hogy szeretjük-e a munkánkat és milyen szenvedéllyel végezzük azt, az is nagyban rajtunk múlik. Utálom a nyavalygást. Menekülök előle. Régen még meg akartam menteni a nyavalygókat, aztán rájöttem, hogy így pont magamat gyengítem. Az ember az évek alatt rájön, és egyre hamarabb felismeri – főleg, ha tanult a saját történeteiből – hogy ki az, akit azonnal ott kell hagyni, szabadulni tőle, mert teljesen reménytelen. Legalább is akkor, abban a periódusban. El kell engedni őt, mert valahol árt nekünk. Aki csak a maga bajait sorolja, akármennyi alternatívát próbálsz is nyújtani neki, ráadásul a saját életedből, mert még ezzel is megtiszteled, hogy kinyílsz neki, ezzel is segítvén őt.
De valahogy azt is kitapasztaltam, hogyha Te ezzel tisztában vagy és a saját értékeiddel és adottságaiddal is, akkor ezek végére nagyon könnyen lehet pontot tenni. Pontot tenni, mert rögtön látod a Rád tett kártékony hatását. Szerintem az ilyen kapcsolatoknál még mindig ezerszer jobb egyedül lenni a magad uraként, mint más akkumulátoraként.
És ez pont nyitottá tesz Téged, avagy jobban szólva tegyen nyitottá. Mert azt a sok energiát, amelyet arra fordítanál, hogy másokat meggyőzz, hogy induljon másfelé a rossz irányokból, azt magadra és a körülötted lévő lehetőségekre fordíthatod.
Szerintem ez működik. Mert magaddal is kell, hogy foglalkozz. Nem csak magaddal, de magaddal is. És kiegyensúlyozottabb leszel. Mert nem bosszant fel a mások tehetetlensége, hanem megrántod a vállad és haladsz tovább. Ettől kiegyensúlyozottabb leszel, ez meglátszik a vonásaidon, a mozdulataidon. Ettől pedig alakulnak a dolgok. Egyszerre csak észreveszed, hogy alakulnak a saját dolgaid is. Hogy felfedeznek régi barátok és lesznek új és jó kapcsolatok. És ha belekerülsz ebbe a körforgásba, akkor csak történnek Veled a remélhetőleg pozitív események. Mert sugárzik belőled az energia, mágnes leszel és vissza is töltődsz, ami pedig mindenkinek jó. Ez egy egyensúlyi állapot. Csak ne hagyd, hogy kibillentsék…