Fülöp, tudjuk ki:). Zsuzska pedig az egyik legifjabb barátném. Körülbelül 10 éves és Fülöp nagy hódolója. Én még gyermeket kutyáért így rajongani, soha sem láttam. Lenyűgöző. Azért is írom meg a történetünket, mert szeretném, ha példaként állna azon szülők előtt, akik féltik gyermeküket a kutyáktól. Zsuzska állatimádó. Őt nem lehet egyszerűen állatbarátként aposztrofálni, ő egyértelműen állatimádó. Pont azon a határon van, amikor az állatok iránt érzett gyermeki rajongása vegyül a felelősséggel bíró jövőbeli állattartókéval. Zsuzska mindent elvár Fülöptől, viszont az nem fér bele a gyönyörű szép kis buksijába, hogy néha fegyelmezni is kell azt a jószágot, hogy megvédjük önmagától és azoktól, akik nem feltétlenül rajonganak az állatokért annyira, mint ő.
A Normafán találkoztunk, ez volt Zsuzska egyik szülinapi ajándéka, minthogy azt később megtudtam édesanyjától. Irtó ronda idő volt, akkor történt mindez, amikor másnap életveszélyessé nyilvánították a Budai Hegyeket. Ahogy autóztam a Normafához, a fogaskerekűnél egyszer csak, mintha egy nagyon vastag, szürke filcfüggönyt eresztettek volna le és egyfajta rémisztő átláthatatlanság és nyirkosság vett körbe minket. Ijesztő volt. A fákon jégborítás, pár elvetemült futó és kutyás, mint mi;) rótta csak a kiránduló utakat.
Ahogy nyílt a csomagtartó benne Fülivel, úgy nőtt egyenes arányban Zsuzska üdvözlő indiánvisítása is, csak úgy csillogtak a nagy kék szemei. De Füli, amint megérezte az erdő illatát, úgy robbant ki az autóból és csak robogott, csak robogott lobogó fülekkel, mosolygó pofával, mit sem törődve a fákat megreccsentő hideggel, üdvözölt flórát és faunát. Halkan és puhán gyűrte az illatos avart, mámorító szagokat szippantva az orrába. Időként visszaszaladt, hogy megvagyunk-e és amikor konstatálta, hogy rendben haladunk a kijelölt úton, ismét elszökkent tele energiával a nedves aranyszőnyegen.
Zsuzska meg csak csacsogott, hogy mennyi mindent kellett magára vennie, hogy ne fázzon, és hogy anya szerint nagy a pocakja :), de ő nem jöhetett el velünk sétálni (merthogy elnyomná Zsuzskát:D – és tényleg a hegyi cukrászdában várt ránk;)). …És hogy Füli hol van és hívjuk vissza azonnal, ha már nem látjuk, és hogy a nagymamánál mennyi kutyus van, akiket ő sétáltat vidéken. És Zsuzska csak karattyolt és csak karattyolt. Csengett-bongott az erdő, mint tavasszal, amikor az énekesmadarak hirdetik, hogy eljött a megújhodás ideje. Közben óriássimogatások Fülinek, ha éppen összetalálkoztak. És mesélt a menhelyi kutyusokról, akiket sétáltat, hogy kivel hogy lehet foglalkozni, meg a lovakról, akiken lovagol. … Tulajdonképpen két óra alatt egy kisebb regénynyi információ jutott a birtokomba:).
Persze a szőke kis angyalból csak-csak kibújt néha a gyermeki dacosság is, de a gyermektermészet már csak ilyen;). Édesanyjának megígértem, hogy időre visszaérünk és ez így is van rendjén, hogy ne aggódjon és máskor is bandukolhassunk az erdőben, együtt. Ezért hátraarcot fújtam nagyjából a megszabott időkeretünk felénél, hogy a megbeszéltek szerint a cukinál legyünk, de a szőke kis ártatlanság ott duruzsolt mellettem, hogy nem, nem kell időben visszaérni, mehetünk, még bandázhatunk, és ott ugrabugrált körülöttem, mint egy kis kenguru.
Aztán jött az aszalt szilva. Vittem az „útra”, hátha megéhezünk, és akkor valami tápláló legyen velünk. Zsuzska hálásan fel is falta az egészet, de az utolsó falatnál megállt és oda hívta Fülit, majd rám nézett és megállapította, hogy az mégsem lenne igazságos, ha Füli nem kapna a szilvából. Elmagyaráztam, hogy nem, nem adunk Fülinek, sem a szilvából, sem másból, nem nassol, mert Fülöp már amúgy is törvénytelenül lejmol mindenhol és mindenkitől, és ezt a magatartást márpedig nem erősítjük benne. De lyenkor tör elő az emberből az a gurgulázó nevetés, amit próbálunk visszafogni, hogy példát statuáljunk, de mégsem megy. Merthogy az emberpalánta olyan műsorba kezd az egy szem szilvával a kezében az erdő közepén, miközben a kutya szem elől nem téveszti a gyümölcsöt még egy pillanatra sem, és jár a szeme, ahogy Zsuzska a szilvával a kezében magyaráz. És Zsuzska csak könyörög, hogy „léccíííííííííííí”, adjuk oda neki, „de kérleeeeeeeek”.:) Ilyenkor már biztosan nem adjuk oda, ugye? Hiszen minden tanításunk kártyavárként dőlne össze…;)
Zsuzska szerint a Világ legjobban nevelt vizslája Fülöp. Én tudom, hogy ez nem így van. De elég, ha ezt csak én tudom:).
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: