Gyertyaúsztatás

Grillpartival indult, születésnapi sütögetés. Szeretem őket nagyon. Melegszívűek, zajlik az élet a családi házban, nagy a jövés-menés. Készülök:). Egy jó chardonnay-val, langyos töpörtyűspogácsával és egy testreszabott ajándékkal érkezem. Forróság és a nyári zuhé törvényszerűen kap el gyalogutamon. De jól is esnek a langyos cseppek és mintha mindenki lubickolna az érzésben! Szinte lassított felvételkén mozognak az arra járók, élvezzük, ahogy a langymeleg eső legurul napsütötte bőrünkön. Pogácsa és ajándék biztonságban, a bor meg bírja:).

Fóliázva a hagyma és a krumpli, nyárson a szalonna, karéjban a paradicsom, pénzérmékként sorakoznak az uborkák. Tüzet csiholunk, csoportos móka. El-elered, alakulnak a szebbnél-szebb felhőkompozíciók. Körbeüljük a lángot, aggódnak a barátaim. Mi lesz, ha leszakad az Ég megint? Mindenhogy jó lesz, válaszolom. Jó így együtt és ez elég. Addig rajzolunk ábrákat a hamuba, amíg lehet, ha elered az égi áldás, tepsis burgonya és serpenyős hagyma lesz majd, gyakorlott háziasszonyoknak semmi sem lehet akadály;). Serceg a szalonna, csepeg a zsírja, nézem és érzem, ahogy a kisült zsírja teszi nehézkessé a paplankönnyű fehérkenyeret.  Csúsznak a fröccsök, gurguláznak a kacajok. Jó. Jó itt. Menetrendszerűen érkezik a zuhé, kapkodjuk a gyöngyöző fröccsöket befelé. Vizesen ülünk a konyhapadon, kezünkben a parázsló burgonyával. Újra telnek a poharak, páraköntös veszi ölbe a kis konyhát.

Szentendrei nyár. Pörög a fergeteg a kisvárosban. Helyiek és turisták, gyerekesek és négylábúak, szerelmesek és baráti társaságok veszik birtokba a Duna parti tereket. Ma éjjel van a régi hagyományokra visszatekintő gyertyaúsztatás. Elsétálunk kar a karban az est központi helyszínéhez, a Kacsakő nevű kultikus intézményhez. Minden összetételű közönség megtalálja itt csíkos nyugágyát. Bővül a csapat, hangosabb a nevetésünk. Élő jazz koncert kíséri a kortyokat. Majd felcsendül a nagyzenekar és elindulnak a gyertyák a kikötőből. Megindító. Melegséget áraszt, amit jó lenne elraktározni rosszabb napokra. És csak úsznak, úsznak a mécsesek az árral felénk. Úszik a meleg fényár.

Vísszhangozza a Duna a muzsikát. Egyesülnek az erők, mindenkit meghat ez, azt hiszem. Legalább egy picit. Körben ülünk, pattognak a csipkelődések és előjönnek a lelki beszélgetések. Érkeznek az újabb fröccsök, lassan elhagynak bennünket a gyertyák. Korosztályok keverednek, beszélgetésekben elvegyülnek. Lassan indulunk. Viszek jó sok mindent haza. Pakolom a gondolataim. Szortírozok. Mivel lesz még dolgom, mivel nem.

Másnap. Reggeli kávé. Töprengek, miközben élvezem az első kortyok illatát. Megint kaptam valamit. Érzéseket, továbbfűzendő gondolatokat. Remek volt Veletek!