Nyár van. Süt a Nap általában. Egyre kevesebb a ruha rajtunk. Ez persze valakinek előnyös, valakinek kevésbé, de mindenesetre a férfiak földi paradicsoma.
Autó. Ablak lehúzva. Szeretek kikönyökölni a kocsiablakon és csak egy kézzel elegánsan tekerni a kormányt. A férfiak egy része meg szeret áttekinteni:). Alternatívák:
– Bámul.
– Átnéz, majd elkapja a fejét.
– Szemezni próbál a napszemüvegen keresztül.
Ezen jót kacagok a saját, kék napszemüvegemen keresztül. Én is szeretem megnézni, ki ül a másik autóban, mert: ad egy, kíváncsi vagyok úgy általában, ad kettő, ha van valami „üzenet” az autón (mint például egy felirat, kép például), érdekel, ki képviseli. Ha pedig hibrid autó halad mellettem, mindig megnézem, ki ilyen jófej:).
Citroen Picasso. 50-es. Átnéz nem kicsit „tapogatóan”. Jesszus, gondolom. Előveszem a degradáló tekintetem a kék napszemüvegemen keresztül. No, nem azért, mert 50-es, hanem, mert ahogy tapogatózik a szemével. Gyorsan visszafordulok és gázt adok, előzök kettőt, hogy kikerüljek a látóköréből. De jön. Látom a tükörből. Ennyire jó lenne az útvonaltervem, vagy úgy gondolta, elmajszolunk egy szendvicset majd? Jajj. Nem szoktam cikázni, most elkezdtem. És még mindig jön. Ennyire nem lehetett félreértelmezni a nem létező jeleim! Már gyártottam a párbeszédet fejben. Aztán gondoltam elkanyarodok hirtelen, az biztosan segít. Legalább is szendvicsezés helyett. Utálom, ha valaki nem indexel, most mégis ezt tettem. Ő meg tepert előre egyenesen. Báj bébi, hajrá-hajrá! De jó az önbizalmad apukám!
Indulok futni. Fülöp hátul az autóban. Futószemüveg. Nem állítom, hogy túl nőies;). Reggel van, még friss az idő. Piros lámpa. Kisfurgon mellettem. Lehúzott ablak itt is, ott is. A srác átszól. Szép. Kérdezem, a kutyám?:D Ja, mert az is van? Az is, mondom, ott hátul. Hátranéz, Fülöp peckesen feszít a csomagtartóban. Szép – jön a válasz. De nem tudtam, hogy kutya is van:D.
Szentendre, nyárest. Fröcsizünk és kutyázunk. Fülöp koldul mindenhol. Elindulunk sétálni. Korzózunk. Szó szerint;). Füli gasszál. Mindenki fagylaltozik, lángosozik, Fülinek ideális terep. Előttünk egy kisebb csapat. Fülöp össze-vissza galoppírozik a járókelők között. A kis csapatból hátraszól a srác jó angolsággal: Vizsla – I love it. Én is, mondom. Bandukolunk. Immáron a csapat részeként:). Jön szembe két utcai keverék egy nénivel. Összeszólalkoznak a kutyák. A srác megfogja Fülit, elbeszélget vele, majd elvezeti. Mi meg hátul csak pislogunk. ÓÓ, mondom, Fülinek mindjárt új gazdája lesz. Egész furcsa volt így látni a kutyám, hogy nem én fegyelmezem. Füli a dolgát kezdte végezni. Iszonyúan elkezdek nevetni és mutatom a srácnak, összeszedni is a gazdák dolga:DDD. Neeeem, hangzik a válasz, ilyenkor én (azaz én) vagyok a gazdája. Jahh, mondom, úri-gyerekeskedünk?;) Mosolyog: igen. Oké – mondom, nekem viszont nincs választásom, úgy érzem;). Mint az igazi gyerekeknél! Mindig az anya pelenkázik, már emígyen kiderül:D
… És a „másod-műszakvezető”: Szokás szerint felmegyek a haciendához reggel. Olvasgatok és nézem, milyen fejlemények történtek előző nap. A brigád már fent van. Festenek, gipszkartonoznak. A „másod-műszakvezető” nem vett észre, ahogy beléptem s ijedtében majdnem leejti az ecsetet, majd vigyorog, mint a tejbetök. Ó, kérdezem, tán ennyire ijesztő lennék? Nem! Te gyönyörű vagy! Hűha, gondolom, ez aztán a kendőzetlen őszinteség. (Hogy el is szoktunk ettől, igaz? És aztán kellőképpen zavarban is vagyunk….) Majd továbbgöngyölödik a történet. Én valahonnan ismerlek – mondja. Egy ideje ezen gondolkodom. Húha – morfondírozok – remélem azért nem vitte túlzásba:D. Aztán jöttek az ötletek: Modell vagyok. A kaszinóban voltam krupié. De jött a mindent elsöprő megoldás: L’Oreál reklám:)))) Megkönnyebbültem. Rájött a megoldásra. Az – mondtam. Az;).
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: