Szentendre, kis otthonom

Szentendre kellemes adottságokkal bír. Van patakunk, Duna-partunk, művészeink, őslakosaink, több vallási felekezetünk, jó éttermeink, kedves (és kevésbé kedves) városlakóink. Nekünk van a legtöbb egy főre eső lámpás kereszteződésünk, meg rengeteg szemetünk. Borzasztóan sok lesüllyedt csatornafedelünk, kátyúnk, szinte mindenféle hypermarketünk, sok biciklisünk, kutyánk, panelünk és luxusházunk. Folyamatosan vándorló „természetvédelmiterülettáblánk” a Pilis tövében, számos egynapos turistánk, gyorshajtóink, építményadónk, parkolási díjunk a hét minden napjára. Ezünk mind van. Aztán van egy Hévünk. 30 éves. Lábfűtéssel. Nagyot sípolva döcög a kereszteződésekben, de rakétasebességgel nyomul Pomáz és Pannóniatelep között. Aztán van egy Hév-végállomásunk is. Eklektikus. Falafelessel, mellette patikával. Furcsa páros:). Meg hajlott hátú nénink ott, idényvirágot árulván. Esténként átveszik helyüket a kazettásmagnót vállukon hordozó cigány társaink, üccű, üccű, üccű. Meg „kulturált” taxisaink a placcon.  Mellettük a kínai mosolygósok. Little China rögtön az “Arrival” pultnál. Meg van jobbikos propagandistánk propagandapulttal szombatonként, mellette koldus a Spar oldalában. Kicsi magyar valóság mind egy helyen. Van sok Z generációsunk, akik üvegeket törnek hétvégente lelkesen a tereken (szabadon idézve Gesztitől…). Aztán van egy szocreál nagypostánk, falloszra hajazó ujjat formáló szoborral az „előtérben” (helyi művész alkotása – nem tudjuk miért pont ez és ő;)), amely néha a „Puszta a rónán át”-ra hajaz = ergo kiégett fű a teoretikus park helyett.

Van közterület-felügyeletünk. Van ultradrága autentikusnak tűnő mini-piacunk. Művirággal és óriásbugyival, meg biotökkel. Van Szentháromságszobrunk és 3* újrakockázott sétálóutcánk. Van városi uszodánk, finanszírozásába beledöglik a város. Van egy bringaútunk a Duna-parton, ahol hirdetjük, hogy balesetveszélyesek a fák (immáron 5 éve…).

Meg van még bicikliellenes bringaútunk is vesekőkizötyköltető burkolattal. Van láthatatlan rendőrőrsünk új palotában (oké, néha radaroznak). Van sok rozzant műemléképületünk omló falakkal. Vannak alternatív kocsmáink és sznobszerű éttermeink. Van Rékánk és Norbink, meg van Vaszlavikunk. Van sok nyári programunk és télen üres sikátorunk. Vannak óriásdugóink, reggelente befele, nyáron kifele. Van sorozatosan rémes városvezetésünk, meg erős jobboldalunk.

De vannak kiállításaink, közösségi programjaink. Van Skanzenünk és Ferenczynk. Van Kovács Margitunk és P’Art Mozink.

És vagyunk mi, Szentendreiek.