Kócos vagyok, és van szakállam. Ez azért lehet érdekes, mert Ti emberek egy lánykutyát n(s)em tudtok elképzelni szakállal. Olyan furcsák vagytok, mert attól még, hogy szakállam van, igenis csajos a külsőm és állítólag nagyon csábos vagyok. Salgótarján mellől érkeztem egy faluból. Kicsit tájszólásom van, póriasan beszélek, de majd csak kikupálódom az új helyemen. Sokan azt hiszik, valami elromlott vizsla vagyok ilyen bundával, de mindenki megnyugtatására közlöm, hogy nem, én is igazi vizsla vagyok, csak drótszőrű. Jegyeznek mindenféle lexikonban, úgyhogy dokumentálva van, csak nem vagytok elég tájékozottak.
Az előző gazdám lemondott rólam, házőrzőt akart faragni belőlem, de az tényleg nem akartam lenni, meg rengeteget mozognék, de ezt sem tudta biztosítani. Be sem oltatott, mert azt mondták, az felesleges, ő meg elhitte.. Soha sem engedett a társaim közé, ezért az első napon az oviban az új gazdámmal, majdnem felmásztam a kerítésre, hogy minél előbb kijussak onnan. Most már viszont mindenki agyára megyek, annyit macerálom őket.
Aztán egy szép napon elhozott az új gazdám, berakott egy négykerekű járműbe, majd sokat utaztunk. Egy barátja is ott volt vele, aki folyamatosan próbált nyugtatgatni és azt hajtogatták, hogy higgyem el, jobb lesz, de ez rám abszolút nem hatott. Aztán megérkeztünk és bemutatott az új lakótársamnak, Fülöpnek. Hasonlítunk elsőre, csak ő nagyobb és izmosabb, meg nincs ennyi kesze-kusza szőre, hanem minden olyan egyenesen áll rajta. De mi állítólag egy testvércsaládból származunk. Elég visszafogott egy fiúnak tűnt, és kifejezetten nem kedveli, amikor a fülét csócsálom. Pofákat vág, elfordul, aztán pár óra múlva tényleg meg is unja és rám mordul, akkor egy percre megijedek. Nem értettem mi van, ezért gyorsan be is pisiltem párszor. Ez nem egy kert, annyit érzékeltem, és mindenféle furcsa tárggyal van tele. De hát ha izgulok, akkor pisilnem kell, és ekkor én tényleg nagyon izgultam, ezért nagy tócsát csináltam. Az új gazdám nem szidott le (még), csak sóhajtott és feltörölte. Kedvesnek tűnt elsőre, csak nem értettem, miért szed le egyfolytában az új barátom füléről, akinek amúgy személyes fotelja volt, én azt sem tudtam mi az, de mindegy is, a lényeg, hogy úgyis oda megyek mindig, ahol ő van, bárminek is nevezik. A régi helyemen rettentően unatkoztam, itt talán nem fogok, mindenesetre mindent elkövetek, hogy ne így legyen. Hisztizni szeretek. Legalább is ezt mondta az új gazdám Fülöpnek, hogy egy kis hisztis, és megkérte őt, hogy mutasson példát nekem. Nem tudom, mi az a példa, de majd biztosan ezt is megmutatják, vagy elhozzák, vagy amit kell vele csinálni.
Aztán beadtak napközibe. Kiderült, hogy nagy dolgok vannak készülőben. Hogy kapok egy kertes házat. Na jó, nem csak én, hanem Fülöp is és addig kell itt maradnom, amíg az el nem készül nekünk. A napköziben volt egy nagy fekete hajú ember, aki vezette ezt az egész kócerájt, neki muszáj volt szót fogadnom, mert valahogy nem tehettem, hogy nem. No meg aztán féltem a többiektől, mind hasonló volt, mint én, csak más színűek. Voltak nagybundások, kisbundások, büdik, meg jó illatúak. Voltak, akik ott aludtak, mint én, voltak akikért érte jöttek a nap végén. Olykor beszólogattak egymásnak, meg nekem is, egy-kettő beleugatott a fülembe, rémes volt. Aztán ezt gyorsan eltanultam ám, most már én ugatok máséba. Fülöpre rátapadtam, ő volt jelenleg a biztos pont az életembe. Gyakran lejött az új gazdám, hogy sétálni vigyen bennünket, vicces volt, mert végig repítettem a mezőn, ezt nem kedvelte. Persze, mert Fülöp szabadon kóricálhatott, és azt csinált, amit akart. Ez nem igazságos. Ez nem igazságos, mert én is bele akarok menni a patakba és ásni nagy gödröt, ha úgy ítélem meg, hogy ott van a pocok. Most miért kell egy póráz végén küzdenem és jó, oké, az új gazdám igazán nem túlsúlyos, de mégis csak sok energia volt repítenem. Állandóan visszaráncigál, meg az unásig ismételgeti, hogy “lassabban”, “lassabban”! De nem tudok, értsétek már meg. OTT A P O C O K.
Na, aztán jött az ovi. Abban állapodtak meg a fekete hajú emberrel, hogy én még csak oviba járhatok. Az oviba a pisisek járnak, én meg még bepisiltem. Arról szólt volna az egész, hogy szocializálódom, vagy mi. Ergo nem kapok frászt a többi bundástól és le sem akarom teperni őket folyamatosan. Valahol a kettő között. Meg az új gazdám elbújt időnként valami fal mögé, hívogatott és meg kellett találnom. Jahh, nagy ügy. Vadászkutya vagyok, ennyit még én is tudok magamról. Még jó, hogy megtalálom a gazdám egy fal mögött. Aztán jött az az unásig ismételt gyakorlat, hogy ő megy-e ki előbb a kapun, mint én. Ezt tényleg fel nem foghatom. Nem mindegy, ki mikor megy ki??? Abban a szekundumban, hogy kirongyoltam a kutyaovi kapuján előbb mint ő, büntetésbe kerültem. Megáll az eszem! Ezeknek meg mi bajuk van? És a fekete hajú ember meg pampogott az új gazdámnak, aki megint csak sóhajtozott és visszarakott a kapu mögé. Ki vagyok. Bekerültem ebbe az elit oviba és terrorizálnak. Azt mondták, cuki pofám van, csak manipulálom a környezetem. Na, az meg mi lehet? Furcsa ez az elit. A régi helyemen nem használtak idegen szavakat…
🙂
… folytatása következik…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: