Io Sono Cosí

Igazából évek óta döbbenetben élek. Mondhatnám, hogy nem értem mi folyik itt, de pontosan értem.  A baj viszont, hogy még mindig oly sokan nem értik. Avagy értik, de nem érdekli őket, avagy értik és érdekli őket, pont ezért nem tesznek semmit. Kezdek lemondani a magyar társadalomról, viszont ezzel egy időben kezd probléma lenni a saját… Tovább »

2014. szeptember 8., hétfő – folytatás Néha jó egyedül lenni. Legalább is én nem nagyonszeretek gyakran egyedül lenni. De néha jó. És éppen így ücsörögök a bruschettámmal ezen kora őszi napsütéses, mediterrán napon Alberobelloban. Nem messze tőlem egy apró parkoló. Autósok jönnek, mennek, leparkolnak, kiparkolnak. Vicces így távolról nézni embereket és asszociálni. Például az bizton… Tovább »

Puglia, az első napok 2014. szeptember 6., szombat. Késő este érkezem. Összevitatkozom az autókölcsönzővel, na és a Bariból vezető főút, amelyet már nem mertek autópályának hívni;). Bevettem 3 darab 6 kijáratos körforgalmat, nyilván a GPS az első kijáratot nem jegyezte, így folyamatosan rossz menekülőn hagytam el azt, így bejárhattam Bari ipari-raktár negyedeit és még belehuppantam… Tovább »

Furcsa hetek és napok vannak mögöttem. Rengeteg munka, olykor a teljes kimerültség, amely érzem és látom, hogy jelenti a türelmem és toleranciám csökkenését. Aztán jönnek az esték és a hétvégék, amelyeken, mint mindenki, én is megpróbálok feltöltődni és teljesen maga mögött hagyni a hétfőtől péntekiget.  Ez rettentően fontos a túléléshez. Talán ez a kifejezés nem… Tovább »

Olasztanárt kerestem már több hete. Jól beszélek olaszul, de szeretném még tovább fejleszteni, de legalább is szinten tartani. Nem gondoltam, hogy ez ennyire kihívásokkal teli feladat. De az. A Skype-on tanulás nem az én világom, majd még hogy napi tizenX óra (computer előtti) munka után még egy számítógéppel csevegjek este is, arról szó sem lehet,… Tovább »

Egyik este, munka után betértem egy hipermarketbe, ami nem csak maga volt az áruház, hanem sok más boltnak is teret adott. Nagy igény mutatkozott a részemről egy pántnélküli, avagy a pántokat kombinálható melltartó beszerezésére. Szerencsére – leáldozóban vannak a szilikonpántos megoldások árusítása, amely egyszerre sokkolta az igényesebb férfi- és női nemet, végre elterjedőben van a… Tovább »

Randi a lángososnál: Sor. Lassú sor. Tűző nap. Lassú lángosos néni. Nem idegeskedik egy cseppet sem, hogy patakokban folyik a víz a sorban állókról. A srác nagyon éhes. A lány is. A srác antiszociális és sótlan, ez egyenes arányban növekszik a sorban állás idejével, a lány próbálja humorral elütni az izzadságcseppeket. Maratoni időnek tűnik az… Tovább »

Woodyt nem kifejezetten kedveltem. Mondhatni, elég ellenszenvesnek tartottam. Bár tagadhatatlan, hogy az Annie Hall szenzációs, és jó rendezései vannak. De nekem mindig egy „kissé” perverznek tűnik (t) a pasas. De a Fading Gigolo fenomenális. Biztosan nekem is írta Turturro :). New York, Brooklyn, zsidó negyed és a feketék. No meg a szex. Mi kell még?… Tovább »

Éppen a Tavaszt hallgatom Vivalditól. Ezt a dinamizmust! Látom magam előtt a hegedű tökéletes formáját, a nagyzenekart a szólista mögött, ahogy egyszerre mozognak a vonók fel, le. Ahogy mindenki feszülten nézi a karmestert, együtt rezzennek a karmesteri pálcával, szinte hallani a sóhajukat és a vonó érintését a húrokon. A hegedű fája, az a csodálatos finomság… Tovább »

Füli egy tündér. Tudom, persze a gazda elfogultsága, de tényleg az! No meg kinyitotta a Világot előttem, legalább is Szentendréét biztosan. Valami olyan határtalan kedvesség és szeretet árad belőle, hogy magára vonzza a tekinteteket és az emberek ösztönösen köré gyűlnek. Egyszer egy barátnőmnek a kezébe nyomtam a pórázt a végén Fülivel, amíg én bementem egy… Tovább »