Csip-csup ügyeink, így szeptember elején

Csak kapkodom a fejem. Próbálom jógiként szemlélni az eseményeket, már amennyire én erre biológiailag alkalmas vagyok.  Ergo, kevésbé.

Ami zajlik kormányzati fronton, az már fokozhatatlanul gusztustalan, bár tény, hogy mindig tudnak lejjebb süllyedni. Szerény gyanúm alapján, egy darabig nem akartak, majd most meg már nem is tudnak mit kezdeni a helyzettel. Nem képesek irányítani. Meg kellett állapítanom, hogy egy vákuumban élek. „Kocsikázom” a III. / II. kerület és Szentendre között, hallgatom a kedvenc zenéim szigetelésképp.  Kutyák, balett, futás, munka és barátok. Néha bulizás.

No, ez persze így nem igaz. Hírfogyasztó vagyok, legalább is megismerni a szituációk hátterében húzódó összefüggéseket nagyon fontos számomra, és író voltomból fakadóan rendkívül érzékeny vagyok a környezetemre. Bánt az igazságtalanság és dühít a butaság. Márpedig mindegyikből akad rengeteg. Undorodom a jelenlegi magyar államapparátustól. Eldöntöttem péntek este, hogy nem nézek és hallgatok híreket a hétvégén, és agresszívan nyomkodtam a rádióban az állomásokat, amikor meghallottam a csalhatatlan, minden óra egészekor betoppanó bipeket. Meg kell őriznem a lelki békém, ha meg ezt a médiaszennyet hallgatom, felfordul a gyomrom. Persze hétfőn már azt éreztem, hogy a struccpolitika sem megoldás, és én hogy haragszom másokra, akik úgy élik az életüket, hogy nem vesznek tudomást a környezetükben zajló eseményekről, és ezzel úgy gondolják, minden rendben. Ők csak óvják a saját és családjuk lelki nyugalmát – indokolják.  Értem, hogy miért teszik, de elfogadni nem tudom. A vakság is bűn… És hányszor volt már társadalom (mesterségesen) vak(ítva)! 

Én jól élek. Már-már ideálisan. De nem vállalni a szolidaritást, azt bűnnek nevezem.

Itt oly sokan érzik magukat hozzáértőnek semmi tudással a hátuk mögött. Nincs történelmi ismeretük, nem ismerik a (világ)politika összefüggéseit, nem is olvasnak utánuk, sőt mi több, nem is érdekli őket. De ítélkeznek és szórják a marhaságaikat és a mindennél egyszerûbb megoldási javaslataikat. Félvállról. A történelem nem tudása fatális demagógiára ad alapot és a csúsztatások melegágya. A vallási tudatlanság dettó. Egy ismerősöm ma azt mondta, hogy nem várható el minden embertől, hogy ezen ismeretek birtokában legyen, viszont pozícióban lévőktől, mint pl. politikusoktól, maximálisan igen. Ezzel én nem tudok egyet érteni teljes mértékben, természetesen a mondat második felével kétségkívül. Mert akkor ne mondjon véleményt mások elôtt. Mert veszélyes, ha ezzel befolyásolni tudja környezetét. Megkérdezték tőlem egy társaságban, hogy szerintem mi lenne a megoldás a jelenlegi helyzetre? Nem tudom. Ôszintén nem tudom – válaszoltam. Hamar elakadt a társalgás. De miért is?  Mert nem tudom? De tényleg nem tudom! Ehelyett inkább figyelek, hallgatok, olvasok. És próbálom megérteni, mi történik. Már ha érdekel (valakit), hogy tényleg mitől is fordult fel a Világ. És ez nem most kezdődött. Hanem az Ókorban többek között. És szól vallásról, olajról, hatalmi játszmákról az Unió, az USA és Oroszország között, szól az arab és a Közel-Kelet komplexitásáról, a vallási és felekezeti fanatizmusról. Szól arról, hogy a vallási és történelmi népcsoportok ma szétszabdalva élnek a különböző államok területén, hogy itt nem a demokrácia az úr és az autonómiai törekvések nem igazán kedveltek. És többek között szól arról, hogy rohamosan csökken az olajár és a jólléti arab államok bevételei visszaestek, hogy Oroszország új társakat keres, ha már kizárták a nagyok játékából. Erről is szól mind. Meg még ezer-meg ezer „aprócska” dologról. Csak kérem a kedves hozzáértőket, mielőtt nagy mellénnyel megoldást szorgalmaznak, mi több, javasolnak, annyit tegyenek már meg, hogy legalább egy picit utána kutatnak és megnézik, milyen darázsfészekbe is nyúlnak….