…. Bocsánat, hogy egy ideje már nem adtam hírt magamról, de esküvőkkel teltek a hetek, a gazdám például az egyiken tanú is volt, meg leánybúcsút is szervezett, volt itt készülődés kérem! Erre az ominózus esküvőre, amúgy ami a legjobb barátnőjének az esküvője volt (én még csak egyszer láttam a hölgyet, kedves volt, de nem dédelgetett percekig, úgyhogy annyira még nem tudom őt szeretni…) ő készítette az esküvő meghívóit. Teljes stresszben volt. Fadobozokat festegetett, időnként oda mentem megnézni, hogy mit csinál, de annyira büdös volt az a festék. Jajj, hát hányszor mondjam el, hogy az én orrom nagyon érzékeny. El akartam vinni az ecsetét, de nem engedte, pedig az irtó jó móka lett volna, ha én is festhetnék. Számtalan ötletem lenne, hogy mit fessünk ki! Például a kutyaházunkat lefesthetnénk, mert elég bágyadtan néz ki. Jó, már laktak benne előttünk is, engem ez nem is zavar, hiszen tudjátok, hogy nem vagyok nagyigényű, de ha a gazdám a haciendáját olyan szépre megcsinálta, akkor a miénken mit vacakol? Ráadásul itt vagyok én, aki segítek bármikor!
És aztán milyen pánikban volt, hogy mit vegyen fel az esküvőre?! Mert, hogy szép időre tervezte a ruhát, de ömlött aznap nagyon! Még én is rosszul viseltem, pedig az én bundámat direkt így tervezték, hogy bírja a rosszabb napokat… úgy néztem ki, mint egy punk! Össze-vissza állt a szakállam a sok esőtől! A gazdám meg fel-le rohangált, hogy akkor most kék ruha – ez volt az eredeti elképzelés – avagy a drapp, de akkor kellene olyan harisnya, az meg nincs, de akkor meg a cipő, de az nem jó, mert ömlik és átázik és Úr Isten, a szép kabát!!!! Az meg lent maradt még a költözésből a szüleinél, teljes káosz volt a nő! Minket meg tologatott ide-oda, hogy hozzá ne érjünk, mert összekoszoljuk… Vicc, ez az egész!
ÓÓ, és azt nem is meséltem még el, hogy mi lett a kosárért folyó párharc végkimenetele? A gazdám kitalálta, Füli kapjon egy babzsákfotelt, ő akkor majd azon terpeszkedik és én meg egyedül birtokolhatom a kosarat. És tényleg! Képes volt felmenni az internetre és kutatást végezni babzsák témában. Talált is egy jónak tűnő beszállítót, egy magánzótól, lecipzározható békazöld huzattal, mert mégis menjen a nappali színvilágához, és ha sárossá válik, kimoshassa és akkor büdös mosóporillatú lesz, nem pedig finom kutyaszagú. Két héten belül meg is érkezett a fekhely, ennyi idő kellett, hogy megvarrják nekünk, a gazdám hazahozta és elkezdődött a tortúra, hogy én nem mehetek rá, Füli meg igen, a szokásos, tudjátok. Füli meg olyan kis béna volt!!:))) Mivel a babzsákfotel labilis, így olyan ügyetlenül kapaszkodott fel és feküdt bele, hogy mindig lecsúszott róla, hahahhaah! Kis béndzsó! Én mondtam neki, hogy bújjon bele a kosárba, de nem akart, most meg használhatja ezt a fancy fekhelyet, amibe még bele sem tud feküdni!:))) Ezt gyakorolták egész este csak azért, hogy Füli ne az új bőrgarnitúrán trónoljon éjszaka. Nos kérem, ahonnan én jövök, engem maximum kivágtak volna a kertbe, de kérem, akik urak, azok urak! 🙂 Aztán persze hogy ott trónolt, én láttam. A kanapén!!! De már annyira cseles, hogy amikor hallja, hogy a gazdám felkel az emeleten reggel, letápászkodik a kanapéról és visszatornázza magát a babzsákra. Én úgy csinálok persze, mintha nem látnék semmit, el is takarom a mancsommal a szemem, én nem húzom ki a gyufát, rám aztán ne haragudjon meg, vigye el Fülöp a balhét! És a gazdám meg olyan fifikás, hogy rögtön megtapogatja a kanapén a párna alatt a bőrborítást, hogy meleg-e, mert ebből megbizonyosodik, hogy a tesóm ott dekkolt az éjszaka. De ilyenkor már nem tudja leszidni őt, mert tanultuk a suliban, hogy csak a tettenérés számít, hiiihhi. Füli meg tudjuk, hogy egy angyal, de azért ragaszkodna az eddigi előjogaihoz. Úgyhogy visszatornázza magát a labilis babzsákfotelba reggel, hogy le ne bukjon. Én meg rámásztam csak azért is, mert ez nagy móka! Készült is rólunk fotó, a gazdám el is küldte a fotel készítőjének, aki felkért minket a reklámjához, így lettünk médiasztárok!
… folytatása következik…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: