Elvált, gyerekes férfi.
Mert nem akartam elválni….;)
Nem, csak primitív a kérdésed.
Helló!
Igyunk meg egy kávét esetleg a közelben?
Nem szeretem a primitív megfogalmazásokat.
Pszichológusok gyertek, tananyag!!!
Aha, értem.
Tőlem ez nagyon távol áll, mindennemű drog.
Jó.
Én? Én ott soha sem dolgoztam. De!
Figyelj, sem egyiknél, sem másiknál.
Tessék?
Neeeeem? Értem. Ez azért durva egy picit.
Mi vaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaan?????
Értem.
30 perccel később agresszivitás a készülékben.
Világos. Akkor gyere haza, ne onnan tégy „forradalmat”.
Na jó, hagyjuk abba, nagyon fáradt vagyok, mindjárt éjfél.
Nem, nem azért vagyok, hanem mert éjfél van. Leteszem. Szia.
Pár másodperc szünet…
Milyen szerencse, hogy a kender gyógynövény. Mi lenne, ha drog lenne… Akkor milyen mellékhatásai lennének már egy nap elvonástól… ?
Másnap elnézést levél… Betettem a megfelelő helyre. A kukába.
Biztos helyre állt a kenderszint.
..…
Nem randizom nőkkel, így nem tudom, milyen sokkélmény éri a férfiakat. Női szemmel mindenesetre rémisztő a kínálat. Valami itt minálunk szétcsúszott, de nagyon. Hogy ezek a mammutok hol nevelkedtek, hol voltak a szüleik kamaszkorukban, mit örököltek a családi házból, el nem tudom képzelni. Nem akarom feltétlen az anyukákat / apukákat hibáztatni, biztosan én sem rendelkezem az összes olyan tulajdonsággal, amelyet a szüleim bennem szerettek volna látni, de ez így, ahogy van siralmas. Eltévedt értékrendek, falsch kompenzáció, torz képek a férfiasságról és arról, hogy hogyan kell „felépíteni” egy kapcsolatot, ki milyen szerepben van (lenne…). Nem tudom, hová tenni. Ha nem írnék blogot, még jobban el lennék keseredve. Így már humorosan szemlélem (egy pontig) és témaként tekintek rá. Önvédelemnek sem utolsó. Társadalmi szempontból viszont aggasztónak tartom. És van, aki közülük gyereket nevel. Nem is egy. Milyen példát mutat a nagymammut a kismammutnak? Ezt, hogy leseggezi a másik nem hátsóját? Hogy teszek rá, mit akar a másik, mert én nem ezt képzeltem mára, márpedig az lehetetlen, hogy ne úgy legyen, ahogy én egymagamban elgondoltam! Hogy egy kedves szava sincs (mert nyilván csupa kudarc a nagymmamut… Mi mástól lenne valaki ennyire frusztrált? Ez eléggé alap pszichológia…) Talán úgy gondolják, ma is az agyarukkal kell felszúrni a zsákmányt. Aztán hazavinni, szétszaggatni, majd berakni a konyhába, hogy főzzön. … és nem értik, miért válnak el, meg miért csalják meg őket. Konzekvenciák? Tanulságok? Levonásuk hol marad? Elmarad, mert mammutok, akik a Maszlow piramis alján vegetálnak. Mert soha sem hallottak olyanról, hogy érzelmi intelligencia, nemhogy tapasztalták volna. Így aztán persze tovább sem örökítik ezt a párkapcsolatokhoz (is) elengedhetetlen alkotót. Jajj, mi lesz még itt?!
A fénykép nem saját.