Alapvetően nincs előítéletem a hétfőkkel szemben. Ma sem volt. Csak úgy lett gáz, ahogy volt. De holnap kedd!:D
Hajnalban kelés, hogy beérjek korán és „rendes” időben majd elinduljak haza. Startolnék is, de bakker, mit vegyek fel, milyen idő van kint? Meleg. Relatív. Végül is november 30-át írunk. Megvan az öltözék is, késő őszi ruhadarabok. Utolsó mozzanat otthon: Tálalok a kutyáknak és miközben falnak a teraszon (zeng a környék:D), igyekszem észrevétlenül kiosonni, hogy sehol se legyen rajtam egyetlen egy kutyalábnyom sem:). Tudoooom, nem szép, de muszáj praktikusnak lennem:). Telefonos GPS be: GO: Munkahely? Szia! Andris vagyok, indulhatunk!
Legurulok a hegyről, Szentendre belseje áll… Szentendre belseje mindig áll hétköznap 7 és 8 óra között. Mert már minden kölök csak autóval tud oskolába menni. Nehogy elfáradjanak. Avagy a szüleik. Ettől aztán minden második autó nagy-családi, minimum két gyereküléssel a hátsó sorban és egy feltűnő „baby on board” matricával, általános sablonos, avagy testreszabott gömböc gyerekfejes, eredeti a családi albumból. Használom a szuperokos telefonon a forgalomfigyelő applikációt, követem a városrajzot, néha felpillantok a készülékről, hogy nem szökdécsel-e el előttem egy piacra igyekvő gyalogos. 😀 Aztán lassul a forgalom a sikátorban, közúti ellenőrzés. Nocsak! Köröznek valakit? Már itt is? Állok, várok, dobolok a kormányon. Jól van, ha keresnek valakit, akkor keressük, én benne vagyok, nem probléma! Szóval így volt ez, ellenőrzés előttem és lassan rajtam a sor. Izgulok;) Határozott léptekkel közeledik felém az ellenőrző osztag, (téli) egyenkabát, plecsni, bajusz, akcióóóóó!!
…és a leforrázó kérdés:
Paralel mellettem autók haladnak.
Vaku csattant a rendszámtáblán, most már minden dokumentálva.
Megszeppenve haladok tovább a hangos útitársammal. Közben már szó szerint keresztbe állnak a szemeim. Egy idő- és térsíkon belül próbálom az eszközt és a közlekedési táblákat figyelni, nehogy élesbe váltson a 30 ezer.
Egy szokásos kereszteződés jön, elsőbbségem nekem van. Szokás szerint, az ebből az utcából kikanyarodók valami mágneses térbe kerülvén szintén nem tudnak táblát értelmezni, és szinte minden egyes alkalommal átvágnak előttem. Mondanom sem kell, itt nem regisztrálnak a hatóságok… Ahhaha, csak nehogy új törzshelyre leljenek…;)
Pár utca és kanyar sem telik bele, amikor is szintén egy váratlan irányból robog át előttem egy közösségi társam az úton. Azt a jó szentségit! Tegnap este óta az egyirányú utcatábla átkanyarodott volna? És neeem! De a paraszt jön a tilos irányból és még én érzem magam kellemetlenül, amiért majdnem nem adok neki elsőbbséget, nyomok is egy padlóféket…!
…….
Vége egy könnyű munkanapnak. Úszni szeretnék este. Már látom a kék vizet, ahogy tenyeremmel seprem a víz alatt. Kikanyarodok a garázsból, repesztek a romantikusnak semmiképp sem mondható Szentendrei úton. Csillaghegy felé már torlódik a tömeg, bekapcsol a soul egyveleg, hogy kisimítsa az idegeket. Budakalász. Már lépésben haladunk. Baleset. Tuti. Meglehet, összejött a reggeli két renitens? A harmadik a dugóban ül: Én.
Végre belépek a házba. Vacsi. Kutyák. Hírek, ha lennének… Mert nincsenek! Az internet eltűnt. A router gyászol. Úr Isten, mi lesz velem egy este internet nélkül??:DDD
Erős szél oda kinn. Ebetetés. Kimerészkedek a teraszra, hogy begyűjtsem a két pinki színű „vályút”:). De elrepültek:D! A könnyebbik vályút nem is találom. Mindig ezt történik, ha beindul a légmozgás. Dzsungelharcos mozdulattal keresem a bokrok alatt, fényt csiholván a mobilból, hátha meglelem. Bejárja az „északi fény” a kertet, már-már skandináv feeling. A pehelysúlyú pinki sehol. Persze, hogy kellene egy zseblámpa, én is tudom:).
Akkor ma egy tányérból esztek, csapatépítés a tét, skacok. Én meg elbújok aludni. Mert kedden már minden jobb lesz, ugye?