Túl vagyunk a novemberen, most meg már a december is itt van. Jön a Karácsony. Mi például már megkaptuk Fülivel az ajándékunkat, persze én reménykedem, hátha lesz még valami a fa alatt, vagy a fán;). Tudjátok, mit kaptunk? Kutyaajtót és ultramodern kutyapárnát. Igen, jól számoltok, már három helyünk van. Nem is, négy! Mert van a kutyaház, a kosár, a babzsák, meg az új párna. Nos, hogy mit tud ez a párna? Gazdám gondos, tényleg az! Kicsit túl dramatizálja a dolgokat, de engem nem zavar:). Alaposan elemezte a párnát megvétel előtt, két szempontot tartott szem előtt, hogy víz és sárlepergető legyen, no meg tartsa a meleget. Csinos egy darab, nem mondom! És tényleg! A hűvös előszobában nem fázik a popsim, ha ráülök, és ugyan már össze-vissza tapicskoltam, és a bézs színe kicsit át is változott:D, de tényleg csont száraz marad. Hihhiih, vicces szó ez nekem: csont száraz;)
Novemberben megfáztam. Nahhh, rohantak velem az állatorvoshoz. Köhögtem, valóban nem esett jól az éjszaka közepén. Aztán jött is a kutyaajtó és a szuper-párna. Hogy napközben be tudjunk jönni az előszobába és ne kint a kutyaházban kuporogjunk. Egyébként mi szeretjük Fülivel a házunkat. Mondjuk, jobb lenne, ha fűthető lenne, de így legalább Füli szíve meglágyul, és félig ráfekhetek.
Annyira vicces volt, ahogy a gazdi megtanította, hogy hogy kell használnunk a kutyaajtót. Jutalomfalatokért ugrándoztunk ki és be. Úgy csináltam sokáig, mintha nem érteném, mi a feladat és így sokkal több falatot kaptam:D. Füli persze konzervatív, ő nem jön be napközben. Vagy lehet, hogy örül, hogy lekoptathat és egyedül terpeszkedhet az ingatlanunkban. 😉 Bezzeg én, aki találtam egy kisebb zsák krumplit is itt! Kitette a gazdám, hogy ne a melegben legyen, és ugyan nem gondolom, hogy lecserélem rá a bárányos tápot, de jó móka volt kipakolni és szanaszét hordani:).
Szóval, amikor köhögtem, elmentünk a doktor bácsihoz. Jófej fickó. Nem akar folyamatosan tutujgatni, viszont megnézte minden porcikám, olyan alaposan meghallgatta a tüdőmet, hogy még a lélegzetem is elakadt;). A lázmérést nem kedveltem, de egy kis szakállsimiért cserébe jó kislány lettem. Azt mondta, minden rendben van, csak kicsit gyulladt a torkom, elmúlik hamar. Kaptam szurit, de olyan ügyesen, hogy szinte észre sem vettem, csak bepisiltem tőle éjszaka, szégyelltem is magam, de megesik az ilyen, nem? Úgyhogy azóta bírom a doktort. Fura szagok vannak nála, meg minden olyan vészjósló, de tényleg megkedveltem az ürgét. Akkor találkoztunk először, amikor elhoztak a régi helyemről. Rögtön ide vezetett az utunk. Hát, nem találtak valami jókedvemben! Főleg, amikor meg akarták nézni a fogaim. Nem is értettem, mit képzelnek, de most komolyan?! Ti hagynátok, hogy vadidegenek nyitogassák a szátokat, meg felhúzzák az ínyeteket, hogy van-e fogkövetek? Na, felhúztam én aztán magamtól, de abban nem volt köszönet! Meg kaptam valami cuccot a bőröm alá. Úgy ejtik ki, hogy: csipppppppp. Ez valami ketyere, ami nyomkövetésre alkalmas. Tiszta szcifi. Ergo, ha elkóborlok, megtalálnak. Meg Fülit is. Azt nem tudom, hogy Füli a csipppppppjével megtalál-e engem, avagy én őt, de benne is van állítólag.
A gazdit megszállta a Star-Wars őrület. Kitalálta, hogy hasonlítok Csubakkára. ÉÉÉN! Aztán van egy kedvenc szokásom, hogy keresztbe teszem a mellső mancsaim, amikor fekszem. Ez a dokinak is bejön amúgy. Na, mi lett a továbbfejlesztett nevem? Csubi, a balerina. Nézzétek, mindenkinek megvan a maga heppje, a gazdámnak ez az egyik a többi őrületből, nekem nyolc! Még szerencse, hogy Csubi pozitív szereplője a sorozatnak, így nem érdekel annyira, teszek rá.
Amúgy végre szabin van a gazdám, ez azt jelenti számunkra, hogy minden nap elmegyünk sétálni egy nagyot, amíg el nem utazik vakációzni. Irtó klassz. Kaptunk az egyik barátjától láthatósági mellényt is, mert állandóan köd van mostanság, meg este is kifejezetten hasznos, a sötétben. Rettentő csinosan feszítünk benne Fülivel. A vakációjának első napjára le is betegedett, persze. Tipikus. Amikor velünk kellene, hogy foglalkozzon. Egész nap henyélt a kanapén, recepteket olvasgatott, hogy mit is készítsen Karácsony estére. Remélem, rólunk sem feledkezett meg…! Mondjuk, annyi előnye volt ennek a napnak, hogy bent terpeszkedtünk a kinti dzsuva helyett a nappaliban, és igazi szobavizslák lettünk. Ennek ellenére kikiáltottam a Világ legunalmasabb napjának! Füli kéjelgett a babzsákon, neki aztán tényleg nem akaródzott kimenni, de hát nekem, mint fiatal, dinamikus szervezetnek szükségem lett volna egy kis sportolásra, de nem mertem Fülit egyedül hagyni a gazdámmal, nehogy tovább kényeztesse! Fel is fedeztem mókának a szelektív hulladékgyűjtőt. Ergo, továbbszelektáltam. Persze, mindig rám szólnak. De most komolyan: miért van ott, ha nem nézhetek bele időnként? Biztos rejteget ott valamit a gazdám, hallottam a tévében, hogy a szemétből sok nyomot meg lehet találni. Én is ezt teszem, elvégre az ördög nem alszik!
Egyébként azt nem is említettem, hogy Robi bácsi, a tréner, már negyedszerre küld vissza engem az első osztályba. Már szeptember óta járok elsőbe, már mindenki megugrotta a szintet, kivéve én;). Pedig láthatjátok, még nyomozok is! Tehetek róla, hogy hiperaktív vagyok? Kicsit túlpörgöm a sulit, a gazdám meg csak sóhajtozik, hogy jajj Kócos, így, meg jajj Kócos úgy. Lábhoz; Ül; Meg maradjak helyben. Helyben?? Elképesztő! Aztán most szünet lesz. Megelégeltük a sarat meg a hideget. Azt mondta a gazdám, hogy a cseresznyefa virágzásáig nem megyünk vissza. Végre! Annyi hülye járt oda, de tényleg! Agresszív németjuhász, meg sípoló juhászkutyák, jégszívű husky, nem is illettem a sorba. Felülemelkedtem:D. De azóta jutalomfalattal sétálunk, minden kereszteződésnél le kell ülnünk, elég egyhangú, de legalább jön a kaja, ennyit ezért még én is megtehetek. Már vannak haverjaink is a környéken, kicsit sznobok, de én meglátom a lényeget bennük, mert a szíveddel láss! Aki meg nem jön be, azt elküldöm melegebb éghajlatra. Velem ne packázzanak, velem, aki a prériről jött, mert ott aztán vannak szabályok, kérem!
Úgyhogy mindjárt jön a Karácsony, még soha sem láttam karácsonyfát, csak hallottam, hogy van ilyen. Állítólag lesz rajta édesség is (azaz jutalomfalat) :), talán minden nap kibonthatok egyet, már előre izgulok! Főztünk lekvárokat is ajándékba, meg likőröket. Sokat tanulok. Majd egyszer talán én is készíthetek egyedül, csak az alapanyagokat cserélem majd ki. A narancsot velőre, a vaníliarudat, meg csirkecsontra. Tehát már csak egyet kell aludnunk és jönnek az újabb meglepetések! Aztán az év végi őrület, mi Robi bácsinál leszünk, amíg a gazdánk vakációzik, az sem lesz rossz, koccintunk a rég nem látott cimbikkel. Tehát találkozunk jövőre pajtik. Addig meg ne bosszantsátok a kellő mértéknél jobban a gazdáitokat, persze egy kis lazaság mindig belefér;)!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: