Nahhhh, hazaért a nagy utazásból. Magam sem gondoltam volna, de rettentően megörültem neki, konkrétan beleugrottam a nyakába. Ez csak úgy kijött. Ezután be kellett vallanom magamnak, hogy annak ellenére, hogy vannak háklis dolgai, minthogy lábtörlés, meg hogy ne húzzak pórázon, azért ezzel úgy ahogy együtt tudok élni. De nagy szíve van, ezt szeretem.
Kicsit lecsendesült, amióta itthon van, tesz-vesz, szorgoskodik, tervez. Nagyon elfáradt év végére, nyűgös volt, türelmetlen, betegeskedett, egészen megsajnáltam. Mi jól elvoltunk Fülivel a napköziben, de azért aggódtam érte. És az sok kaland, amivel hazatért! Jajj, alig bírtam követni. Nnnnna, meglátjuk mi lesz majd a sok fogadalmával és tervével az Új Évben, de úgy tűnik egyenlőre, betartja őket.
Elkezdett dolgozni, visszatért a robotba, de tényleg sokkal nyugodtabb lett, szerintem készül valamire, a vadászorrom megérzi az ilyet. Hamar visszaszoktunk a jóba, a napejban is isteni, de azért én a dupla pokrócos óriáskosárba, Füli meg a babzsákba egy pillanat alatt visszaszoktunk:).
Nagyon hideg lett, január van tudoooom, de már sajnos úgy megváltozott a klíma, hogy gondoltam, hátha idén sem lesz tél, bár én még csak egy telet éltem meg;), akkor is pici voltam. Azóta persze van Csubakka bundám, ez sok mindentől megvéd, de Fülinek nincs ilyen ruhája, nekem kell melegítenem.
Jaaaaj, azt nem említettem, hogy megint csináltam egy kisebb balhét? 😀
A gazdánk megcsináltatta az előszobát kutyaajtósra, vett nekünk sárlepergető, viztaszító, hőtartó matracot. Flancolunk, yepp. Mezitláb toporgott rajta, hogy letesztelje, tényleg olyan-e, mint írták. (Bár előre kifizetett érte egy kisebb vagyont, onlány szerezte be, de azért utólag, gondolta leteszteli a leírtakat:DD. Kicsit naív ő, de így szeretjük!) Amúgy a tesztelés bebizonyította, hogy nem hazudik a címke. Aztán megtanultunk ki-be járkálni a titkos ajtón, hamar ráéreztünk. Én meg kicsit lehámoztam a tapétát napközben az előszobában. De ha unatkoztam??? Füli nem játszott velem, a gazdám a dolgozóban, most mi vaaaan? Teljesen kiakadt! Hogy nem ezért újítottam fel és csináltattam meg…! Jajj, haggyámábékén! Jönnél haza délután kettőkör, és akkor nem alakítom át az előszobát, hanem simizhetnéd a pocakom például…
De sajnos ismét belelendültünk a szorgos-dolgos hétköznapokba, jöttek a néha tényleg szürke hétfők, igyekszik minket elvinni sétálni reggelente, mit sétálni, futni! De megmondta kerek perec, hogy este jelenleg nem szeretne elmenni velünk, mert sötét és hideg van, plussz megfagy. Öhhhöööööhhhhőőőőő, megfagy! Tessék rendesen felöltözni! Mondjuk nekünk mindegy, mikor sétáluk, csak menjünk már! Meséltem már, hogy kaptunk fényvisszaverő mellényt? Jaaaaaa, azt hiszem, talán igen! Szóval az mindig rajtunk van, ha elindulunk. Szerintem a környék már csak úgy emlegeti a csapatot, hogy a különc lány a Priussal – aki soha sem áll be a kerti autóbeállóba a szomszédok örökös kiváncsiságára- meg a sárga vizslákkal. :DDDD Bár akivel eddig megismerkedtünk, mindenki kedves itt, a négylábúik nem mindig, de a gazdák tényleg helyesek. Például kaptunk egy nagy adag szuper-tápot, mert sajnos Beni bajtársunk átkelt a szivárnyhídon és megkaptuk a földi táplálékát. Erre a gazdám főzött chillis ananászlekvárt nekik cserébe. A család egy csilivili házban él itt, a miénk mögött. Ritkán vannak ide haza, állítólag Belgiumban tengetik az év nagy részét. Mondta nekünk a nagymama, aki Beni társunk gazdája is volt egyben és először találkoztunk, hogy ők a leghangosabbak a környéken. És tényleg!!:DDD Rögtön tudjuk, amikor hazajönnek:)))
Úgyhogy reggelente elindulunk „futni” és beszóluk minden társunknak, aki a kerítés mögött van. De mit beszólunk, inkább elbibibízzük, hogy mi már sétálunk hajnalban (a gazdámnak ez futás, öhöhöhöhööh, hívjuk annak a kedvéért), és most az, hogy erre berágnak a többiek arról igazán nem mi tehetünk!
Amíg nem érünk nagyjából autómentes övezetbe, addig én pórázon kell hogy menjek. ÚÚÚÚÚtálom. Kilövök, mint egy rakéta. Mit bandukolunk ilyen komótosan felfelé? Hát nem érzed gazdim a szagokat, az illatokat? Füli meg szabadon ugrándozhat (mer’ állítólag szófogadó), így azt is meg kellene néznem, hogy ő mit talált.
.. és akkor a gazdim csak sziszegi, Kócos lassabban, Kócos ne, Kócos elég már! Esküszöm, mint egy rossz bakelit, amely beakadt!
Este, amikor vééééégre beenged minket, megvacsizunk, esti mese, trallala és eljön a lámpaoltás ideje, jön a jó éjt puszi, ő meg eltűnik az emeleten. Fülelek. Végre minden elcsendesedik. Kilopózom a kosárból. Már majdnem tökélyre fejlesztettem, hogyan lehet nyikorgás nélkül kiosonnom onnan. Elindulok a konyhasarok felé, ott van a kedvenc zsákmánygyűjtőm, a szelektív hulladék. Óvatosan feltúrom és kihorgászom a tejesflakont, meg a kefíresdobozt. Imádok elbabrálni velük! Na de, csak nem aludt el még a gazdám, mint kiderült! Lekolbászol az emeletről, félig alszik, rám néz, begyűjti a zsákmányaimat, visszaviszi, de belül mosolyog, én látom:D. Tudom, hogy mókás kutya vagyok. Mondja is. Nem is fáradtam vele aznap éjjel, hogy újból bevonszoljak mindent az ágyamba. Holnap új napra virradunk. Új nap, új tréfa…;)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: