Véget értek az éves szokásos kurzusok, kezdődik a nyári menetrend. Több úszás, több futás és az intenzív balettkurzusok. Meg bekanyarodott hozzám a True Detective. HBO sajátgyártás, tiszta Twin Peaks hangulat, már most szeretem. Matthew McConaughey (puskázás nélkül nem tudom leírni helyesen a nevét – ilyenkor gondolkodom el, hogy az angolból hogy nem lett egy fonetikus nyelv;)), végleg levetette a szöszi-szépfiú imidzsét és igazi, hús-vér színésszé avanzsálódott. De szerencsére úgy néz ki, a testi adottságai megmaradtak. Legalábbis a filmes inge alatt úgy tűnik:DD.
De kanyarodjunk vissza a balettos év végére. Nagy kutatást végeztem, hogy a nyári szünet alatt hogyan is tudnám megőrizni hajlékonyságomat és építgetni a piruett-technikám. Az egyik baletthelyemen intenzív hét indult, így rögtön be is fizettem a tandíj összegét, vállalván a kockázatot, hogy Évikével kell megosztanom a balett-termet. Évike egy 5 éves gyermek szintjén megmaradt teljesen elfuserált 50-es. Pechemre kiderült, hogy Évikét ismerem. Ez volt az egyik nyárelejei vasárnapom csúcspontja, amikor egy barátom összerakta helyettem, hogy Évikét ismerem a kutyázásból. És sajnos tényleg. Évike már anno kiborított a szentendrei dunaparti találkozásainkkor, amikor is azt a szerencsétlen jámbor, nagy kutyajószágát mindenkitől távol tartotta, hogy nehogy egyetlen fajtatárs is egy puszit dobhasson neki, vagy megszagolhassa a pisilőjét, Évike terrorizálta a kutyásokat, hogy menjenek át az út túloldara, ha Őfelségeik arra közlekednek. Mármint Őfelsége Évike és Őfelsége a Golden Retriever. De valószínűleg az agyam annyira okos, hogy kiradírozta ezen kellemetlen emlékeket. Évike így 50 felett, ötvözi az elkényeztetett háziasszony és az 5 éves, önkontroll nélküli hülyegyerek minden előnytelen tulajdonságát. Azt feltételezem, hogy otthon kifejezetten támogatják a balettórákon való minél gyakoribb részvételét, mert ha 45 percig oda autózik, 2 órát ott van és 45 percet haza autózik, az majdnem nettó négy óra Évike-mentesen, ami felérhet egy komplex wellness kúrával az otthonmaradtak számára. És ezalatt a majdnem négy óra alatt viszont legalább kettőben engem borít ki, de kötve hinném, hogy az utakon civilizáltan viselkedne. Ott pont miért? A múltkori foglalkozáson már annyira sem fogta vissza magát, hogy végig a garatomban gurgulázott egy mondat a középgyakorlat alatt, és hatalmas önuralom kellett, hogy ki ne fröccsenjen a kérdés, miszerint: Megmondta már neked valaki valaha ebben az életben, hogy mennyire, de mennyire kú…a idegesítő vagy??? Hogy senki sem vágott még arcon, amikor 50-en túl, biológiailag felnőttként, egyetlen egy balettmesteri instrukciót sem tudsz komment nélkül hagyni és mindenbe bele kell pofáznod? Hogy mikor jött az az elborult ötleted, hogy minden (rejtett) tehetség nélkül a balett lesz a hobbid nyugdíjas korodra?? De nem, Évike a fáslijában nyomja a piruetteket úgy, hogy még soha, de soha sem volt a combja a csípőcsontjának meghosszabbítása, hanem kizárólag a térde mutatott előre a mellével párhuzamos irányba, azaz egy indiánszökellés kezdő mozdulataként valósította meg a forgásokat, de piruetthez tényleg semmi köze sem volt…!
Nahh, hát így csúsztunk bele a nyárba. Aztán a szomszéd bővíti a házát. Eddig sem volt pici, de most még nagyobb lesz. Mondjuk a ruháim nálam is kezdik kinőni a haciendát, így meg tudom érteni…;) Reggel 6.15 és 6.30 között érkezik az első munkás-fuvar. 90%-ban tudom a munkások nevét, több Sándor is van, az tuti. Itt a hegyen, minden sokkal jobban felhangosodik, de ezt ők nyilván nem érzékelik, mint ahogy a művezető asszonyság sem a szomszédból, ami már a nagyobb probléma, hiszen ő itt lakik.
Aztán megérkezett a másik szomszédba a Brüsszel család. Nyári rezindenciának használják a velem szemben lévő birtokot, nyaranként visszaköltöznek a Nyugatról, hogy felrázzák ezt a csendes hegyvidéki létet. Kedves család amúgy, imádják a kutyákat, kaptunk is tőlük ezt-azt, amikor az ő négylábújuk átkelt a szivárványhídon. És is összerottyantottam egy jóféle chillis ananászlekvárt Karácsonyra, hogy megköszönjem a kutyák nevében az ellátmányt. Rögtön ideköltözésem hetében egymás tenyerébe csaptunk, bemutatkozunk, ahogy kell, és önkritikával megáldva közölte a nagymama, hogy ők itt a környéken a leghangosabbak. Nem hazudott… Amikor a minap begurult a nagy dzsip, lepakolta az unokákat, szerintem abban a minutában tudta a környék, hogy feltehetőleg augusztus végéig egy csendes percük sem lesz, kivéve, amikor alszanak… Mármint ők. Nem mi. A kölykök a sarki házból csak visítva tudnak értekezni, főleg a kisebbje, aki estére már kicsit túlpörgi magát es minden önkontroll nélkül próbálja az idősebbek klánját túlvisítani. És a kedves nagyi csak tűr és tűr, fegyelmi eszközei elég limitáltak. Bár ahogy hallom, nem csak az eszközei, hanem az akarata is… Már látom lelki szemeim előtt a fenövekvő generáció Évikéit. Hajrá liberális gyereknevelés! Hajrá Évikék!
6-tól EB meccs. Játszunk. Én csak balettozni indulnék, ez dugába dől. Áll a főút, bekrepált a város. Már a garázsból is nehézkesen araszolok felfelé, egyre nagyobb időbeni távolságra gurul a balettórám. Negyed órán belül érek el ahhoz a kereszteződéshez, amely válaszutat kér a balettrúd és a hazamenetel között. Az idő vészesen elsasszézott, már csak a hazamenetel értelmes gondolata maradhatott. Ha az ember egy jógi nyugalmával szemléli a körülötte zajló dolgokat, akkor villám gyorsan alakít ki magának új alternatívákat. Így torkollott ez az este kutyasétáltatásba a balettóra helyett és tehettem meg azt a megállapítást, hogy meccsidőben csak női kutyasétáltatókkal randizhat ez ember, a férfitársadalom besörözött a képernyők mögött. Együtt szisszent fel a hegy gólközelben, együtt anyázott, ha betalált a hálónkba és tört ki artikulálatlan ordításba, mikor elbukott az ellenfél. Ha jól sejtem, ez alatt az EB alatt is a TV gyártók hasítottak, a közelgő olimpiáról már nem is beszélve. Így legalább, ha rövid időre is, de nappalink átalakulhat , foci-, tenisz-, vagy golfpályává és akár uszodává is. Bár talán gyümölcsözőbb lenne, ha a nézés helyett űznék is. Úgyis itt a strandszerzon, és nem egy túl ösztönző látvány ám, amikor a lángosra váró sorban csak eltorzult emberi testek sorakoznak, hogy tovább növeljék a testtömegüket az izomtónus ellenében…
De hát mit is panaszkodom! Bezzeg ott van Évike! Ő igazán az izomzatával is törődik. Hát nekem semmi sem jó?! 😀
…. és olvasnivaló még itt: https://fulopeskocos.cafeblog.hu/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: