Io Sono Cosí

llatozom a szelet. Amióta a hegy lábánál élek, minden megváltozott. Most is éppen várok. Várom a széncinegék reggeli táncát. Langymeleg szellő érkezik a völgyből, talán elhozza a Tűzmadarat is. A Tűzmadár fogadott, amikor megérkeztem. Ő valamiféle tündérmadár. Halhatatlan. Gondolatokat lát és érez. Egyedül él, de boldog. Szerencsém van, a patak felől érkezik. Melegpiros tolla szinte… Tovább »

Lapozgatom a tv-t. Horror, pedig szinte minden publikus csatornára előfizetek. Nyilván vasárnap este semmit sem tudok nézni, avagy mégis. X-Fakror huszadszorra, újratöltve. Már a harmadik sorozat óta nem nézem, ez persze lehet az én „problémám”… Bár egészen jól túléltem így is. Értem én, kis ország, végtelen számú tehetséggel. Majd lesz nekik szponzor is a lemezkiadáshoz,… Tovább »

Egy lehetséges kulcs a machok megnyitásához. Isteni szociológia tanulmány. Valamiért, mindig az egyedülálló nők egyik archetipusaként szokták emlegetni az „egyedülálló nők kutyával”. Kapásból gyermek- és élettárspótlékként aposztrofálják ezeket az állati kapcsolatokat. Hazugság lenne 100%-ban cáfolni, biztosan van (rész)igazságtartalma. Aztán jönnek az érvrendszerek azonnal. Hány, de hány cikk íródott már erről?! Miért jó kutyás lánykát /… Tovább »

Az ősz talán igazi első hónapja. Tudom, meteorológiailag a szeptembertől datáljuk, de manapság már oly átmenet nélkül folyunk bele a szeptemberbe, hogy csak valahol félidőben kezdjük észrevenni, hogy már nem a nyárban vagyunk. Ilyenkor sokakon végig seper az első megfázási roham és elkezdenek sopánkodni, hogy jaaaaaajjj, már olyan hűvös van reggelente, meg már olyan korán… Tovább »