Az ősz talán igazi első hónapja. Tudom, meteorológiailag a szeptembertől datáljuk, de manapság már oly átmenet nélkül folyunk bele a szeptemberbe, hogy csak valahol félidőben kezdjük észrevenni, hogy már nem a nyárban vagyunk. Ilyenkor sokakon végig seper az első megfázási roham és elkezdenek sopánkodni, hogy jaaaaaajjj, már olyan hűvös van reggelente, meg már olyan korán sötétedik…! Ez utóbbi mondjuk engem sem dob fel, hiszen egyre többször sötétben kell kutyát sétáltatnom. De így kell élnünk ezen a fránya kontinentális éghajlaton. Nézzük onnan, hogy addig jó, amíg van 4 évszakunk. Lassan sajnos úgyis egyre kevesebb az átmenet. Nincs igazi tél, nem pusztulnak a kártevők a hidegben, kevés a hó – ez sem jó….
De maga az ősz tényleg annyira szerethető! Kezdenek színesedni a fák, árnyaltabbak lesznek a színek, halványabban süt a Nap, más az útja a kerten át, harmatosak a reggelek, ködfelhőben úszik a Duna, minden kertből csörög a gereblye és gyűlik a zöldhulladék. Növekednek a levélkupacok és sorakoznak a weekendházak kapuiban a gyűjtőt várván. Potyog a dió, gesztenye koppan a fejtetőkön. Lassan érik a sütőtök és indul a fűtésszezon. És jön a szüret meg az újbor!
Aztán befolyik a köd és zuhog az eső. Persze, hogy ezt teszi! Kell nekünk a csapadék és a hangulat, hogy behúzódjunk, hogy megérintsük egymást, hogy oda bújjunk, hogy bepaplanozódjunk. Hogy forralt bort igyunk, vagy épp egy testes, érett vöröset, hogy gyertyát gyújtsunk és nem csak a halottainkért, hanem magunkért és illata harmóniát varázsoljon otthonunkba. Hogy olvasgassunk meghitten. Hogy nagyobbakat aludjunk, hogy elernyedjünk a kanapén, hogy végigpörgessük a nyáron felvett sorozatokat és elkezdjük főzőcskézni az ünnepi szezonra szánt likőröket. Hogy fellapozzuk az egzotikus katalógust a téli tervekhez, vagy csak hagyjuk, hogy elrepítsenek az álmaink. Oda. És végre megrendeljük könyveinket, amelyeket csak halogatunk, avagy olvasgassunk a szüleink polcáról, olyan megbarnultat, illatosat. Olyan könyv-illatosat, amihez semmilyen más illat nem fogható.
És újból felvehetjük a kiskosztümöket, meg a színes harisnyanadrágokat, a bokacsizmát és a vicces fejfedőket. Meg elaltathatjuk az arra tévedt kis gyíkokat, kitereljük a bágyadtam kőröző idegesítő legyeket, és téli fekhelyet varázsolhatunk az íróasztalfiókunkban az elkésett sünöknek.
Ez mind az ősz. Pihennie kell a természetnek. Hagyjuk őt, hogy újult erővel tudjon szépet és termést hozni majd az Új Esztendőben. Dolgozik ő addig is, csak nem látványosan. Minden erejére szüksége lesz, hogy megújhodjon. Képzeljük csak el, hogy mekkora munka, hogy egy magocska hajtásként áttörjön a földből, félreseperje a rögöket, a megfagyott földtakarót és egy puha virágban teljesedjen ki?!
De szerethető az ősz, ó jajj, de mennyire az! Csak menjünk az erdőkbe, süppedjünk bele az illatos levélszőnyegbe, csodáljuk, ahogy színesednek és végül már csak a dércsípte csipkebogyó ragaszkodik az ágához. Élvezzük az első, friss rozé eljövetelét, amely még pezsgőzik a pohár falán.
De ha még ez a sok minden sem tud talpra állítani, irány a mediterrán Európa szigetvilága, ahogy ezt tavaly én is tettem. Néha olyan is kell, belátom, hogy összegezzük a múltunkat, jelenünket és kész tervet készítsünk a jövőnkre nézve… Ha pedig így érzed, akkor meg lépd meg így. Majd értékeled a következő évben ezt a csodálatos évszakot! 🙂
… további írások itt is: https://fulopeskocos.cafeblog.hu/
Kommentek