llatozom a szelet. Amióta a hegy lábánál élek, minden megváltozott. Most is éppen várok. Várom a széncinegék reggeli táncát. Langymeleg szellő érkezik a völgyből, talán elhozza a Tűzmadarat is. A Tűzmadár fogadott, amikor megérkeztem. Ő valamiféle tündérmadár. Halhatatlan. Gondolatokat lát és érez. Egyedül él, de boldog. Szerencsém van, a patak felől érkezik. Melegpiros tolla szinte izzik, jégkék szemével végigpásztázza a rétet, amely lágy kékben pompázik. A búzavirág szezonja. A Tűzmadár és a kék rét mágikus egyveleget alkot. Táncra kélnek a virágfejek. Áhítat tündöklik virágarcukon. Simogatnak levelükkel, beborítanak illatukkal. A széncinkék is keringőznek apró, bársonyos kalpagjukkal. Kánonban zenélik a sziklák az oratóriumot, a patak is megsokszorozza a kéket és felerősíti a szárnyak suhogását. Mágia – gondolom. És mindezt egyetlen tűzmadárért. Mint egy szárnyra kapott balerina egyensúlyoz a meleg áramlaton. Finom mozdulatok, apró hajlítások, igéző tekintet, de mégis megközelíthetetlen. A bársonycinkék körbeveszik, az öregjébbnek már ezüstös a kalapja. Ők képzik a Bölcsek Tanácsát. A Tűzmadárral csak és csakis ők teremthetnek közvetlen kapcsolatot. Talá ma lesz a nagy, éves Tanács? Talán ezért gyülekeznek ma itt annyian? Most beszélik meg az új, közös határokat? Talán most hoznak döntést arról is, hogyan erősítsék meg azt a falat, amelyen át több gonoszság nem szivároghat be Kékországba?
És ma lesz a nagy szavazás arról, hogy az évezredekkel ezelőtt kőbevésett szempontrendszer alapján, kik lehetnek Kékország újabb lakói a következő évtől? Tehát ki kaphat BIZALMAT! Az én sorsom felől is így döntöttek és kaptam útlevelet Kékországba. Gyanús. Biztosan ez lesz a nagy nap. Tradicionális tánccá alakult az öregcinkék felvonulása, sorra kérik fel a Tűzmadarat. A Tűzmadár pedig méltósággal és a legnagyobb alázattal hajol meg és fogadja a felkéréseket. Micsoda varázslat! A fiatalabb cinkék már fáradtan pihegve nyugszanak karomon és vállamon, illetve egyensúlyoznak a kék virágfejeken. Bársonyból vannak ők is mind. Igazi, tömör bársonyból.
Előbújnak az őzikék és kis-gidák, előkocognak a csíkos ruhás vadmalacok, két lábon állva egyensúlyoznak a mezei pockok és jegyzetelnek majd a hallottakról. Hatalmasat „károg” a mátyásmadár és foglal helyet a méretes, központi tölgy jobb karján. Fűszálra szállnak a pillangók, a kék szirmokra a méhecskék és darazsak. A szarvasbogarak egyenes sorba rendeződtek, elől hímek pajzsként (nem mintha itt bármitől is félni kellene, de évszázadok óta így szokták, és ők tradicionális bogarak). A nőstények mögöttük, de még tovább rendeződnek koruk alapján. Egy igencsak fontos csoportot képviselnek Kékországban, ők a rend őrei a határvidéken. Ők, akik pásztázzák a kapukat és érzékeny csápjaikkal vesznek mások által még észrevehetetlen jeleket és hangokat. Tulajdonképpen ők Kékország híradósai. Nem beszélnek, nem pletykálkodnak, csak teszik a dolgukat. Rendkívül precízek, pontosak, ezen tulajdonságok nélkül nem is lehetne megfelelően ellátni a feladatot. S bár elsőre Kékország az idilli paradicsom, és az is, de sajnos az egyéb országok által tanúsított magatartásminták miatt, muszáj állandó éberségben lenni. De szerencsére a határokon belül béke van és odaadás. Lassan véget ér a bevezető ceremónia és kezdődik az érdemi program. A Tűzmadár szépen elhelyezi hosszanti tollait, szemkontaktussal üdvözli az egybegyűlteket. A legöregebb cinke hozza a nádtekercset, amely tartalmazza a napirendi pontokat átbeszélésre.
A csőrével szépen lassan kitekeri azt, és megismerhetjük az éves közgyűlés publikus pontjait:
Mindenki egyhangúlag pártfogolja a három ovi folyamatos támogatását, illetve a Bölcsek Tanácsa arra ösztönzi az óvodák vezetőségét, hogy látogassák meg egymást és szervezzenek közös foglalkozásokat, mert sokat tanulhatnának egymástól. Ezenkívül felkérte az óvodákat, hogy most először egy közös karácsonyi ünnepségben gondolkodjanak és ne három különfélében. Ez a nóvum óriási sikert aratott az egybegyűltek körében és máris halk morajlással indult a szervezkedés. A Tűzmadárnak csendre is kellett inteni a közönséget, mert a legkritikusabb napirendi ponthoz érkeztek, az új lakók megszavazásához.
A Bölcsek Tanácsa a tündérmadár köré rendeződött. Ők már elvégezték az előszűrést a beérkezett kérelmeken. Ennek eredményeképp nem voltak már listán, akiket jogosan ítéltek (viszont olyanok lehettek, sőt, akiket jogtalanul!) börtönbüntetésre, akik szennyezik a környezetüket, akik bántják a gyerekeket, avagy az állatokat, akik nem olvasnak, mert utálnak, akik nem szeretik a könyveket, verseket és a zenét….
… a 2. részben megtudhatjátok, hogyan is zajlott a választás és kik lettek az új állampolgárok…
A fényképek nem a szerző tulajdona.
Ha még állatos mesét szeretnétek olvasni, akkor kattintsatok a https://fulopeskocos.cafeblog.hu/ – ra.
