Történet Kékországból – 2. rész

A mai nappal öt jelölt felől dönthet a Tanács. Nincs kimondva, hogy hány új állampolgár lehet, de az egy évben felvehetők száma az éves rendes ülés által öt fő avagy család, és fenntartanak még három év közbeni helyet, ha valami rendkívüli történik. Ha egyik jelöltet sem találják elég erősnek az ötből, akkor nem lesz új lakója Kékországnak, ha csak kettőt, akkor kettő lesz és így tovább. De most öt kérelem maradt, amely nem esett ki eddig a szigorú szempontrendszer alapján, nézzük, kik ők:

• Az első pályázó: egy kis egyszarvú. Szülei lemondtak róla, mert csak egy szarvval született, pedig kettő a szabványos, és a szőre is selymesebb, puhább az elvártnál, így télen fázós és sokat kell gondozni a gúnyáját. Nem vették sajnos észre benne a különlegességet, azt, hogy egy kifogyhatatlan meseolvasói képességgel bír, illetve segít a rossz-tündérek elűzésében, mert sajnos nem csak jó tündérek léteznek.

• A második állampolgársághoz folyamodó a Kiwi madár. Az ő küldetése, hogy segítsen a gyümölcsfák beporzásában, így segíthetne Kékország flórájának megőrzésében, illetve bohókás testalkata révén, mosolyt csal mindenki arcára. Sajnos szennyezett lett a föld, ahol eddig élt.

• A harmadik egy többgenerációs farkascsalád. Ők azt vállalnák, hogy a hegyekben elkóborolt kölyköket visszaviszik a családjukhoz, és meleg bundájukkal melegítenék azokat. Itt kivételt tenne Kékország, ugyanis a farkasok egy egészen nagy falkával költöznének, és ez csak különlegesen indokolt esetben fordulhat elő, de ez jelenleg az. A farkasok csak falkában képesek élni, így családmodellt mutatnának a modern gondolkodású Kékország-lakóknak. A bölcs öreg, ezüsthátú farkaspapa szintén tanító, farkasmama pedig csokoládéműhelyt üzemeltet. 10 gyermekük van, és 18 unokájuk. Sajnos kivágták az erdőket körülöttük és nincs hol lakniuk. Hosszú utat tettek meg Kékországig.

• Negyedik az öt kérelmező közül egy kisegér-pár. Ők sajtkészítők. Az a hitvallásuk, hogy mindenkivel megszerettetik a sajtot és ezáltal sok, gyógyító energiát juttatnak a vevőikhez. A sajtban ugyanis sok a kalcium, ez segít nagyra nőni és megerősíti a csontokat.

• Az utolsó nominált a lajhár. Furcsa szerzet így elsőre, igazából már a tavalyi gyűlésre igyekezett, de csak egy év múlva ért ide:). Sokan kinevetik szegényt, amiért kissé lassú a mozgása, meg olyan kócosnak is tűnik, pedig ő csak a „lassan jársz, tovább élsz” filozófiát követi. Az a szándéka, hogy a baglyokkal közösen továbbírják a nagy Kékország-lexikont, amely tartalmazza az össze ásványt, növény- és állatfajt, ami Kékországban és környékén megtalálható.

Jelenleg nincs emberfia az ötös listán.

Feszülten figyel Kékország népe. A Bölcsek Tanácsa hallgat, időnként nagyokat sóhajt, csőrüket begyükbe hajtják és elmélkednek a hallottakon. Ők persze ismerik már mind az öt kérelmezőt, de mindig hallhatnak valami újat, amelyre eddig még nem lettek figyelmesek.

Kékország demokratikus. Ezért mindenféle lakófajta küldhet egy delegálótagot a szavazóbizottságba, akik most a Tűzmadár felszólítására elő is lépnek. Körbeülik a búzakék rétet. A szarvasgém is lassan leheveredik, egy fatörzsnél megtámasztja méretes agancsát. Az őzmama is befejezi a levélrágcsálást és megpihen egy virágkoszorún. A pockok előveszik jegyzeteiket, a szajkók, hogy belelássanak az írásaikba, felülnek az agancsok legfelső fokára. A szarvasbogarak is átadják az ügyeletet, a méhecskék pedig félrerakják kosárkáikat. Ez afféle munkaszüneti nap is, este nagy ünnepség következik immáron az új állampolgárokkal.

A Tűzmadár körbenéz és ismét megszólítja az egybegyűlteket, különösen, akik a szavazásra jogosultak. Megkéri őket, hogy csakis a szívükre hallgassanak, amikor leadják voksukat. A legöregebb cinke kiosztja a platánleveleket és az elhullajtott madártollakat, amelyekkel rögzíteni lehet a szavazatokat. Tíz percet kap a kibővített tanács, hogy véglegesítsék döntésüket. Egy uhu a szavazatszámláló és gondoskodik az esemény tisztaságáról. Az időt is ő méri. El- elbóbiskol közben, majd halkan pittyen szárnyán a stopperóra. Fejét többször is körbefordítja, meggyőződvén arról, hogy mindenki beledobta egy cinkekalapba a sorsdöntő platánleveleket. A Tűzmadár az összesítést maga szereti elvégezni. Kinyitogatja egyesével a gondosan összehajtogatott leveleket és elkezdi komótosan, akkurátusan számolni az öt jelöltre esett igeneket. Kétszer is leellenőrzi, ebbe hiba nem eshet. Közben Kékország lakói levegőt sem mernek venni, lélegzetvisszafojtva várják az ismertetést. A jégmadarak málnapezsgőt osztanak, áfonyadesszert várja kicsiket.

A fülemüle éneke jelzi, hogy sorsdöntő pillanathoz érkeztünk. Előlép a tündérmadár. Megköszöni a türelmet és ünnepélyesen bejelenti, hogy olyan erős mezőnyt alkottak idén az utolsó körben bennmaradt kérelmezők, hogy a fej, fej mellett, mindenkire ugyanannyi szavazat jutott! Kivételes esetként, de mind az öt család új otthonra talált Kékországban.

Koccannak a málnapezsgővel teli mogyoró-csészék, lapulevélen szervírozzák az áfonyadesszertet. Szaladnak a gyíkok a jó hírrel, ők a futárszolgálat Kékországban, szaladnak a címekre, ahol a kérelmezők jelenleg várakoznak a szavazás kimenetelére. Az esti vacsorán az új állampolgárok ülnek majd a díszasztalnál és kapnak lehetőséget, hogy személyesen is bemutatkozhassanak. Mivel a farkas falka nagy létszámú, ezért új helyszínt kell keresni a fogadásra. Eddig a Tűzmadár rezidenciája lett volna az eseményé, de áttelepült a bográcsozás a szikla-közösségi térbe.

… a 3. részben megtudhatjátok,  ki hol kapott rezidenciát….

A fényképek nem a szerző tulajdona.

Ha még állatos mesét szeretnétek olvasni, akkor kattintsatok a https://fulopeskocos.cafeblog.hu/ – ra.