Történet Kékországból – 2. rész

A mai nappal öt jelölt felől dönthet a Tanács. Nincs kimondva, hogy hány új állampolgár lehet, de az egy évben felvehetők száma az éves rendes ülés által öt fő avagy család, és fenntartanak még három év közbeni helyet, ha valami rendkívüli történik. Ha egyik jelöltet sem találják elég erősnek az ötből, akkor nem lesz új lakója Kékországnak, ha csak kettőt, akkor kettő lesz és így tovább. De most öt kérelem maradt, amely nem esett ki eddig a szigorú szempontrendszer alapján, nézzük, kik ők:

Jelenleg nincs emberfia az ötös listán.

Feszülten figyel Kékország népe. A Bölcsek Tanácsa hallgat, időnként nagyokat sóhajt, csőrüket begyükbe hajtják és elmélkednek a hallottakon. Ők persze ismerik már mind az öt kérelmezőt, de mindig hallhatnak valami újat, amelyre eddig még nem lettek figyelmesek.

Kékország demokratikus. Ezért mindenféle lakófajta küldhet egy delegálótagot a szavazóbizottságba, akik most a Tűzmadár felszólítására elő is lépnek. Körbeülik a búzakék rétet. A szarvasgém is lassan leheveredik, egy fatörzsnél megtámasztja méretes agancsát. Az őzmama is befejezi a levélrágcsálást és megpihen egy virágkoszorún. A pockok előveszik jegyzeteiket, a szajkók, hogy belelássanak az írásaikba, felülnek az agancsok legfelső fokára. A szarvasbogarak is átadják az ügyeletet, a méhecskék pedig félrerakják kosárkáikat. Ez afféle munkaszüneti nap is, este nagy ünnepség következik immáron az új állampolgárokkal.

A Tűzmadár körbenéz és ismét megszólítja az egybegyűlteket, különösen, akik a szavazásra jogosultak. Megkéri őket, hogy csakis a szívükre hallgassanak, amikor leadják voksukat. A legöregebb cinke kiosztja a platánleveleket és az elhullajtott madártollakat, amelyekkel rögzíteni lehet a szavazatokat. Tíz percet kap a kibővített tanács, hogy véglegesítsék döntésüket. Egy uhu a szavazatszámláló és gondoskodik az esemény tisztaságáról. Az időt is ő méri. El- elbóbiskol közben, majd halkan pittyen szárnyán a stopperóra. Fejét többször is körbefordítja, meggyőződvén arról, hogy mindenki beledobta egy cinkekalapba a sorsdöntő platánleveleket. A Tűzmadár az összesítést maga szereti elvégezni. Kinyitogatja egyesével a gondosan összehajtogatott leveleket és elkezdi komótosan, akkurátusan számolni az öt jelöltre esett igeneket. Kétszer is leellenőrzi, ebbe hiba nem eshet. Közben Kékország lakói levegőt sem mernek venni, lélegzetvisszafojtva várják az ismertetést. A jégmadarak málnapezsgőt osztanak, áfonyadesszert várja kicsiket.

A fülemüle éneke jelzi, hogy sorsdöntő pillanathoz érkeztünk. Előlép a tündérmadár. Megköszöni a türelmet és ünnepélyesen bejelenti, hogy olyan erős mezőnyt alkottak idén az utolsó körben bennmaradt kérelmezők, hogy a fej, fej mellett, mindenkire ugyanannyi szavazat jutott! Kivételes esetként, de mind az öt család új otthonra talált Kékországban.

Koccannak a málnapezsgővel teli mogyoró-csészék, lapulevélen szervírozzák az áfonyadesszertet. Szaladnak a gyíkok a jó hírrel, ők a futárszolgálat Kékországban, szaladnak a címekre, ahol a kérelmezők jelenleg várakoznak a szavazás kimenetelére. Az esti vacsorán az új állampolgárok ülnek majd a díszasztalnál és kapnak lehetőséget, hogy személyesen is bemutatkozhassanak. Mivel a farkas falka nagy létszámú, ezért új helyszínt kell keresni a fogadásra. Eddig a Tűzmadár rezidenciája lett volna az eseményé, de áttelepült a bográcsozás a szikla-közösségi térbe.

… a 3. részben megtudhatjátok,  ki hol kapott rezidenciát….

A fényképek nem a szerző tulajdona.

Ha még állatos mesét szeretnétek olvasni, akkor kattintsatok a https://fulopeskocos.cafeblog.hu/ – ra.

Címkék: , , , , , , , , , ,
Tovább a blogra »