Sanyi bácsi utca szomszéd, nagyjából ugyanakkor költöztek a hegyre, amikor én. Mi kutyások, hamar megismerkedünk egymással, a kutya egy tökéletes közeg az ismeretségre, és ha úgy alakul, akkor egy barátságra is. Nem is lett ez másképp a mi esetünkben sem…
Szóval először a kerítésen átívelő beszélgetések, követte a kutyás-siserehad testközeli megismertetése, de egy-két közös séta alkalmával már tudtam, Sanyi bácsiban – majd Erzsikében, drága felesége – baráti szomszédokra leltem. És mint minden ilyen kapcsolat, a beszélgetések által mélyül. És én meg csak csodáltam, csodálom őket. Tisztaságukat, az energiájukat és gondoskodó szemléletüket. Sanyi bácsi üzletember. Keményen végig dolgozta az életét, és azt gondolom, az életben is kemény;). De ha a szívébe fogad, helyed lesz ott. Erzsike mindig derűs és az a jóértelembe vett régimódi háziasszony. Ahová nem tudsz úgy betérni, hogy ne kínálna étellel, itallal, egy-két jó szóval. Szolnokról költöztek mifelénk. És hozták azt az egészséges vidéki szemléletmódot, hogy a telked nem ér véget a kerítésednél és hogy törődnöd illik a szomszédjaiddal. Már aki erre rászolgált;) Ez itt sajnos már nem dívik, itt mifelénk… Talán ezért is zártam őket rögtön a szívembe. Sanyi bácsiék már mindent ismernek a környéken, nincs az a kis kócos ösvény, amely Tappancs és Erzsike társaságában felfedezetlen maradt. És fittek. Kerékpároznak. És fessek és divatosak, de konszolidáltak. Melegszívűek, gondoskodók, de mennyire!
Ezen felül, Sanyi bácsi mintakertész. Bonsai parkja van – ő készíti az apró fákat, szenvedéllyel gyógyítja a növényeket.
Amióta haza jöttem Alaszkából, Miss Alaska névre kereszteltek. Bárcsak ott és az;)))))) Ennek kapcsán végre vendégül láthattam én is a családot. Az ebéd egy fránya pár órát csúszott, köszönhetően a megfáradt sütőmnek, de mindezt derűs nyugalommal és humorral kezelték. Hála a jó Égnek, ahogy az már vidéken szokás, bőségtállal érkeztek, így amíg pompás lakomám tálalásra alkalmas lett, elfalatozgattuk a hozottat:) :).
Pálinka, rozé, tarja, tepsis zöldségek. Igazi beszélgetős menü. Aztán a fényképek. És a személyes nosztalgiám. Vissza a csodába. De majd vissza is…;) Sanyi bácsi is sokat utazott, tele emlékekkel. Gazdag. Nemcsak a neve, hanem az emlékei is. Bízom benne, hogy a jelene és jövője is erre hivatott. Judit lánya is velünk volt, tele életenergiával. Megtelt a nappalim szeretettel, kedvességgel, érdeklődéssel.
… Aztán jött a Karácsony. Narancslikőrrel gondoskodtam. Nagy sikere volt. Büszke vagyok, hogy a férfiembernek is ízlett, de nem hogy csak, felhörpintették az egész üveget hamarjában, márpedig a likőr nem férfi műfaj! De ez kissé fanyaran kesernyés ital, gyorsan itatta magát.
… Aztán jött a január. Hol szerettem, hol nem. Hol nagyon nem. De Sanyi bácsi mindig ott volt, mint biztos pont. A menetrendszerinti séták Tapival és a Miss Alaska cím. Aztán jött a bordatörés. Kettő is oda lett. Mármint az enyéimből. Az egyik Y-ban, a másik csak úgy simán… Nehezített terep. Akinek volt, az tudja. Roppant fájdalmas és nem rögzíthető. Az csak úgy van. És akkor nagyon van. Ott van az alvásban, a jobbra-balra fordulásban, az öltözködésben, a vezetésben, a kormánycsavarásban és a tüsszentésben. Mindenhol. Vigyázni kellene, hogy ne mozduljon el… Hhhát. Egy örökmozgónál ez nehéz feladat.
De Sanyi bácsi mindent megtett. Havat lapátolt, autót takarított, vizet merített a pincémből, mindezt oly természetességgel és eleganciával, ami már-már egy brenddé nőtte ki magát. Fáradhatatlan, nem panaszkodik, teszi a dolgát a maga teljes természetes mivoltában. Irigylem. irigylem tőle ezt a stabilitást, céltudatosságot, rendszeretetet. Nagy kincs, hogy rá leltem. Nem érzelmeskedi túl, de mindig itt van, amikor szükségeltetik. Remélem, akkor is itt lesz, amikor csak a jókedvben, könnyedségben kell osztoznia, mert így lesz teljes az egész…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: