Vezetünk. Vezetünk…2. rész, a gépjárműben reggeliző és a beszédes rendszámok

Folytatás:

Az autóban reggeliző. Egyik kedvencem. Lámpáról-lámpára haladunk a reggeli csúcsidőben. Kicsit unatkozom. Már megnéztem a mobilomon az egész hét várható időjárását, a céges e-mailjeimet, a privát levelesládáimat, minden elfogyott innen. Akkor nézzünk körbe, kivel is araszolgatok a munkahelyem felé. Külső sáv. Maximum harmincas srác, környezetszennyező, újradátumozott (20 éves autó, de vadonat új forgalomba helyezés), valamiféle német csodában, és kis nejlon zacskóban, virágmintás szalvétában falatozza félkézzel az otthon gyártott szendvicset. Csodás. Már-már megéhezek én is. Néha lehullanak darabok az ölbe, majd ráfókuszál a pirosnál és egy slendrián mozdulattal lesöpri a pedálok közé;). Időnként harap, majd egyes-kettes, indulás, újabb lámpaváltás, újabb nagy falat. Húúúú, beindult a sor, leteszi az anyósülésre a félig megrágott szendvicset (jajj annak, aki legközelebb oda fog ülni!), aztán lassan, a várostábla jelzésig elfogy az elemózsia, a szalvéta pedig galacsinformában landol a gumiszőnyegen. Pár morzsa még ott mosolyog a többnapos borostán. De a 8-as pontomnak lett egy továbbfejlesztetett változata, a minap történtek láttán. Ez a 9-es pont, lássuk csak:
Közelebb a Délhez, mint a reggeli tízórához haladunk a főváros felé. Piroslámpa, szintén unatkozom, kitekintek. Megdöbbenek. És még egyszer. És még mindig! Ilyennel még soha, de soha sem találkoztam a pásztázásom során! Relatív fiatalember, előkapja (szintén az anyósülés tájékáról) a műanyag mélytányért és a plasztik-sorjás fehér büfés műanyagkanalat és jóízűen elkezdi habzsolni a tartalmát. Olyannyira elcsodálkoztam, hogy arra riadtam, idegesen dudál a mögöttem sorakozó, hogy legyek kedves a forgalom tempójában tovább haladni. A mélytányéros-kanalas is útnak eredt, igy voltam oly szerencsés, hogy tovább csodálhattam a gourmémat a külső sávban. Elképesztő tempóban lefetyelte a nedűt, el sem merem képzelni mi történik, amikor hirtelen fékezésre kényszerül…
Az építkezések kiszállítói: a platós, a betonkeverő és a mobil WC-t szállító. Akiknek semmi sem szent. Ők nem ismernek jobbkéz szabályt, szűk utcát, avagy tájvédelmet. Ők mennek, rombolnak, letarolják a fákat, csattog az üres plató a csatornafedeleken, ha meg tele áruval tombolnak és a lejtőn úgy haladnak felfele, hogy reszkessen, aki a környéken lakik! Ha szerencsések vagyunk, mindeközben még telefonálni is láthatjuk a sofőrt. Nem tudom, hol képzik őket, de valahogy megyétől és autótípustól függetlenül, ugyanezekkel az attribútumokkal bírnak. Az IQ és az autó súlya valahogy szöges ellentétben nyomul.
No, és a beszédes rendszámosok. Ez valami külön kaszt lehet, úgy hiszem. Először is, több, mint !félmillió! Forintba kóstál ez az egyedi megülönböztető, másodsorban egyiknek-másiknak fantáziám nem szab határt, ki-mi lehet a tulajdonosa. 🙂 De a rendszámok önmagukért beszéljenek! Minden beszédes rendszám bearanyozza napomat. Ha egyszer módomban áll, esküszöm megkérdezem egyiküktől, mi vette rá, hogy félmilliót belefeccöljön a rendszámtáblájába. Arról nem is beszélve, amikor nem „te” vagy az első a sorban. Itt van például Tomi-13. És mi lehet az első 12-vel?