{"version":"1.0","provider_name":"Io Sono Cos\u00ed","provider_url":"https:\/\/iosonocosi.cafeblog.hu","author_name":"Io Sono Cos\u00ed","author_url":"https:\/\/iosonocosi.cafeblog.hu\/author\/iosonocosibloggergmail-com\/","title":"F\u00e1t\u00f3l az erd\u0151t","html":"

Az embernek az\u00e9rt is j\u00f3, ha van egy blogja, mert ki\u00edrja olykor a b\u00e1nat\u00e1t, megosztja \u00f6r\u00f6m\u00e9t, pr\u00f3b\u00e1l olykor gondolatform\u00e1l\u00f3 \u00f6sszegz\u00e9sekre jutni \u00e9s megosztani azt k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g\u00e9vel, hogy azon t\u00fal, hogy am\u00edg a blogger meg\u00edrja cikk\u00e9t \u00e9s k\u00f6zben maga is r\u00e1j\u00f6n oly sok mindenre, miut\u00e1n elk\u00e9sz\u00fclt, haszn\u00e1ra lesz majd az olvas\u00f3t\u00e1bor\u00e1nak is.<\/p>\r\n

Tegnap \u00e9n is olvastam egy k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi \u00edr\u00e1st egy bar\u00e1tomt\u00f3l, amely \u00edr\u00e1s nagyj\u00e1b\u00f3l azon t\u00e9mak\u00f6r k\u00f6r\u00e9 \u00e9p\u00fclt, hogy mennyire t\u00e9v\u00fatra vihetnek minket a saj\u00e1t szem\u00fcvegeink, \u00e9s mennyire m\u00e1st l\u00e1tunk, avagy m\u00e1st akarunk l\u00e1tni a val\u00f3s\u00e1g helyett.<\/p>\r\n

Azt hiszem, ennek \u00e9n vagyok jelenleg, saj\u00e1t magam sz\u00e1m\u00e1ra a legval\u00f3sabb p\u00e9ld\u00e1ja. Van egy k\u00f6zeli ismer\u0151s\u00f6m, haverom, aki ir\u00e1ny\u00e1ba \u00e9vek \u00f3ta rapszodikusan ugyan, de m\u00e9lyebb \u00e9rz\u00e9seket t\u00e1pl\u00e1ltam. Ez abszol\u00fat m\u00e9g nem szerelem volt, de valami, ami tal\u00e1n afel\u00e9 vihetett volna. Hittem benne, rem\u00e9nykedtem, \u0151 olykor f\u00e9lre\u00e9rthet\u0151 jelekkel kommunik\u00e1lt \u2013 megjegyzem, hogy ezek a jelek szinte mindenki sz\u00e1m\u00e1ra f\u00e9lre\u00e9rthet\u0151k lettek volna \u2013 \u00e9s teltek m\u00faltak az \u00e9vek, mindegyik\u00fcnk kapcsolatrendszere v\u00e1ltozott, \u0151 belefutott egy hosszabb \u00e9s m\u00e9lyebb kapcsolatba, \u00e9n meg a r\u00f6videbb \u00e9s kaotikusabbakat nyertem meg. De k\u00f6zt\u00fcnk mindig ott volt valamif\u00e9le kapocs. Olykor sz\u00fcnetekkel, olykor megb\u00e1nt\u00e1sokkal, olykor kiegyens\u00falyozott der\u0171vel. De mindig ott volt.<\/p>\r\n

\"\"<\/p>\r\n

Azt\u00e1n azt hiszem, ez tegnap megsz\u0171nt. Megsz\u0171nt, mert \u00e9vek ut\u00e1n megfejtettem egy nagy titkot. Hogy valamit belel\u00e1ttam ebbe az eg\u00e9szbe \u00e9s g\u00f6rcs\u00f6sen kapaszkodtam bel\u00e9, ami nem volt ott. Nem volt ott, mert az alappill\u00e9rek hi\u00e1nyoztak. Jelenleg m\u00e1r \u0151 sincs benne a hossz\u00fa p\u00e1rkapcsolatban, \u00e9n is keresem az utam (mostan\u00e1ban ez az \u00e1llapot igencsak le\u00edr engem), \u00e9s este egy\u00fctt voltunk egy k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi programon, amelyet nyilv\u00e1n vegyes \u00e9rz\u00e9sekkel v\u00e1rtam, az elm\u00falt \u00e9vek tapasztalat\u00e1b\u00f3l fakad\u00f3an. Azt\u00e1n az este azon r\u00e9sz\u00e9ben, amikor m\u00e1r kettesben maradtunk, nekem szegezte a k\u00e9rd\u00e9st, hogy nem f\u00e9lek-e att\u00f3l, hogy megint az t\u00f6rt\u00e9nik, ami m\u00e1r el\u0151fordult, hogy belegabalyodunk egym\u00e1sba? Mert ugyanis \u0151 most kifejezetten j\u00f3l \u00e9rzi mag\u00e1t egyed\u00fcl a b\u0151r\u00e9ben, ezen jelenleg nem is akar v\u00e1ltoztatni, de tiszt\u00e1ban van vele, hogy \u00e9n egy hossz\u00fa \u00e9s tart\u00f3s kapcsolatra v\u00e1gyok. Term\u00e9szetesen e k\u00e9rd\u00e9s hallat\u00e1n, mintha bicsk\u00e1t has\u00edtottak volna bel\u00e9m gyomort\u00e1jon, nem k\u00e9st, mert ahhoz m\u00e1r t\u00fal sok mindenben volt r\u00e9szem (vele kapcsolatban is). Csak kicsit \u00e9rtetlen\u00fcl n\u00e9ztem r\u00e1, hiszen ebb\u0151l v\u00e9gk\u00e9pp kivil\u00e1glott, hogy \u0151 nem ugyanabban a dimenzi\u00f3ban gondol(t) r\u00e1m, mint ahogy ezt \u00e9n tettem, \u00e9s ez bicskahasogat\u00f3an f\u00e1jt egy pontig. Kinek ne f\u00e1jna? Arcul csap\u00e1sa a n\u0151iess\u00e9gemnek \u00e9s a lelkemnek.<\/p>\r\n

Term\u00e9szetesen azzal az alapt\u00e9zissel hozakodott, hogy a f\u00e9rfi-n\u0151i vonzalom mindig is ott van k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk, ezt neh\u00e9z lesz lek\u00fczdeni, nek\u00fcnk, bar\u00e1toknak. Erre kaptam fel a fejem, r\u00e1n\u00e9ztem, \u00e9s k\u00f6zkinccs\u00e9 tettem azt, mit m\u00e1r egyszer felismertem magamban, hogy mi nem vagyunk bar\u00e1tok, mert nekem \u0151 nem a bar\u00e1tom. \u00c9s az\u00e9rt nem az, mert nem sz\u00e1m\u00edthatok r\u00e1, \u0151 soha sincs ott, amikor t\u00e9nyleg sz\u00fcks\u00e9gem lenne r\u00e1, csak 8-t\u00f3l 5-ig, munkaid\u0151ben, \u00e9s ha pont a h\u00e1zuk el\u0151tt csapna el az aut\u00f3 egyik este, akkor sem \u0151t h\u00edvn\u00e1m seg\u00edts\u00e9g\u00fcl, mert nagy val\u00f3sz\u00edn\u0171s\u00e9ggel nem venn\u00e9 fel a telefont. \u00c9s mert megosztottam vele a lelkem legm\u00e9lyebb \u00e9rz\u00e9seit, \u00e9s semmi visszhang nem \u00e9rkezett. Hogy nincs mellettem, amikor bajban vagyok, vagy b\u00e1natom van, mert \u00e9n addig vagyok csak attrakt\u00edv, ameddig vid\u00e1man, sztorizva, kacagva \u00e9s spont\u00e1n, stand-up komedizem. Ezt \u00f6nz\u0151s\u00e9gnek h\u00edvj\u00e1k \u00e9s nem bar\u00e1ts\u00e1gnak. N\u00e9zett zavartan \u00e9s meglepetten, k\u00fczd\u00f6tt a gondolataival - gyan\u00edtom, hogy azokkal - b\u00e1r a m\u00e9ly, magvasakat igencsak ritk\u00e1n mondja ki hangosan. Azt\u00e1n helyeselt, hogy igen, ez val\u00f3ban ink\u00e1bb havers\u00e1g.<\/p>\r\n

\u00c9n meg ebb\u0151l nem k\u00e9rek. Mondtam neki \u00e9n ezt m\u00e1r sokszor, de mindig visszacsemp\u00e9szte mag\u00e1t az \u00e9letembe (nem tudom mi\u00e9rt, \u0151szint\u00e9n...). Hi\u00e1ba magyar\u00e1ztam el vil\u00e1gosan \u00e9s \u00e9rthet\u0151en, hogy ez nekem \u00edgy nem j\u00f3, mert elvesz energi\u00e1kat m\u00e1st\u00f3l az \u00e9letemben, viszont nem kapom meg t\u0151le azt, mit \u00e9n szeretn\u00e9k. Visszacsemp\u00e9szte mag\u00e1t, mert \u00f6nz\u0151. Ez\u00e9rt. Azt\u00e1n arra is r\u00e1j\u00f6ttem, hogy nekem tulajdonk\u00e9ppen nem egy ilyen f\u00e9rfi kell. Hanem egy olyan, aki sokkal karak\u00e1nabb, er\u0151sebb, hat\u00e1rozottabb \u00e9s ny\u00edltabb. Nekem ez kell. Ez nem \u0151. \u00dagyhogy ami \u00e9jjel 11.30-kor m\u00e9g f\u00e1jt a villamoson, az \u00c9jf\u00e9lkor m\u00e1r nem f\u00e1jt a h\u00e9ven. Mert nincs meg benne az a f\u00e9rfier\u0151, amely biztons\u00e1gban \u00e9s j\u00f3\u00e9rz\u00e9sben tudna engem. Csak l\u00e1tni akartam benne \u00e9s mindig felment\u00e9st adtam neki tudattalanul is.<\/p>\r\n

Amikor felsz\u00e1lltam a h\u00e9vre, m\u00e1r majdnem s\u00edrtam. Sokan voltunk, sokan sz\u00e1lltunk fel. K\u00e9t fi\u00fa odacsap\u00f3dott hozz\u00e1m, akiket az els\u0151 pillanatban a h\u00e1tam k\u00f6zep\u00e9re k\u00edv\u00e1ntam, azt\u00e1n k\u00e9t perc m\u00falva \u00fagy megnevettettek, hogy \u00f6r\u00f6kk\u00e9 h\u00e1l\u00e1s leszek nekik. H\u00e1l\u00e1s, \u00e9s nem csak a nevet\u00e9s\u00e9rt, hanem mert r\u00f6vid utunk sor\u00e1n visszanyertem az \u00f6nbizalmam \u00e9s az \u00e9leter\u0151m, amit \u00e9ppen a bok\u00e1mn\u00e1l h\u00faztam magam ut\u00e1n. \u00c9s ez seg\u00edtett hozz\u00e1 a fentebbi sorokhoz. Hogy nem l\u00e1ttam a f\u00e1t\u00f3l az erd\u0151t. Hogy valamibe \u00e9s valakibe oda k\u00e9pzeltem valamit \u00e9s t\u00e1rs\u00edtottam \u00e9rz\u00e9sekkel, ami sosem volt. Tal\u00e1n magamra haragszom egy kicsit. Hogy ennyire vak voltam \u00e9s makacs. Ezt kell m\u00e9g valahogy elsz\u00e1molnom magammal. Persze, spiritu\u00e1lisan megmagyar\u00e1zhatom, hogy a tanul\u00f3leck\u00e9m\u2026 De \u0151szint\u00e9n? Lehetett volna p\u00e1r fejezettel r\u00f6videbb\u2026.<\/p>\r\n

\"\"<\/p>","type":"rich"}