Io Sono Cosí

Vezetünk. Vezetünk…2. rész. A gépjárműben reggeliző és a beszédes rendszámok

Folytatás: Az autóban reggeliző. Egyik kedvencem. Lámpáról-lámpára haladunk a reggeli csúcsidőben. Kicsit unatkozom. Már megnéztem a mobilomon az egész hét várható időjárását, a céges e-mailjeimet, a privát levelesládáimat, minden elfogyott innen. Akkor nézzünk körbe, kivel is araszolgatok a munkahelyem felé. Külső sáv. Maximum harmincas srác, környezetszennyező, újradátumozott (20 éves autó, de vadonat új forgalomba helyezés),… Tovább »

Sanyi bácsi és a bordatörésem. Mikrokörnyezet

Sanyi bácsi utca szomszéd, nagyjából ugyanakkor költöztek a hegyre, amikor én. Mi kutyások, hamar megismerkedünk egymással, a kutya egy tökéletes közeg az ismeretségre, és ha úgy alakul, akkor egy barátságra is. Nem is lett ez másképp a mi esetünkben sem… Szóval először a kerítésen átívelő beszélgetések, követte a kutyás-siserehad testközeli megismertetése, de egy-két közös séta… Tovább »

A barátságról röviden, így reggel…

Szerencsésnek mondhatom magam, mi több, végtelenül. Hogy olyan barátaim vannak, akik. Akik, ha baj van, akkor megtámasztanak, megszeretgetnek, kiabálnak, letolnak, helyretesznek, kioktatnak (mondjuk ezért nem rajongok;)), de a lényeg, hogy ott vannak, amikor érzik, ott kell lenni. Ők, akik látnak téged bánatodban, örömödben, mérgelődve, lent, fent, szerelmesen, szakítósan, megzuhanva, repkedve, mindenhogy. Ők, akik tükröt tartanak,… Tovább »

Egy gyönyörű, havas vasárnap reggel

Felébredtem és minden csupa-csupa hó. Minden. Sötét van még oda kinn, de világítanak a fák. Ennél léleknyugtatóbbat nem nagyon tudok elképzelni legfeljebb a tenger hullámzását, amikor visszatér a sziklákról vagy a homokfövényről. A hó, ha úgy gondoljuk, hogy Isten kreálmánya, akkor az egyik legkedvesebb adománya. Valami olyan némaságot visz a vidékre, a fákra, a házakra, az… Tovább »

Új Év, egy csendes január elseje margójára

Réges rég nem teszek fogadalmakat az Új Év hajnalán. Egyéb iránt sokat. De nem ekkor. Nem hiszek a jelentőségében. A január elseje csendes. Kicsit ködös, borongós, olykor fátyoljával átderengi a Nap. Nincs hideg, hiányzik a hó. Korán sötétedik, még mindig. Jelenleg ez örömmel tölt el, könnyebben ülök le a kanapéra és gondolom át a tegnapot,… Tovább »

Az írás

Miért szeretlek, írás? Mert szeretlek megírni és szeretlek elolvasni. Mert olyan lelki titkokat, fogódzókat és varázsokat kapok, amely más úton soha sem érne el hozzám. Szerelmek, életek, vívódások, tanulságok, szép szavak, fogalmak, lelki tusák, mind, amelyeket az írásból kapok. Dallamot, könnyeket és erőt. Históriákat, vidámságot, szomorúságot. Érzelmi töltetet. És miért szeretlek megírni? Mert velem vagy,… Tovább »

Trámpli

Mondhatnám, hogy érdeklődéssel figyelem, mi történik a nagyvilágban, de inkább mérhetetlen aggodalommal teszem mindezt. Eddig is tojáshéjon táncoltunk, amelyet a diplomácia próbált egyben tartani és belső hártyáját a héjnak megvastagítani, ha már a mészen oly sokan felelőtlenül tapostak és taposnak.   Riadtan tekintek körbe a nagyhatalmakon, hogy ki kit vezet és álltak be tömegek milliói nárcisztikus, populista,… Tovább »

Tükröm, tükröm…

Úgy gondolom, hogy elég nagyfokú tudatosság kell ahhoz, hogy az ember rájöjjön, hogy a környezete reakciója sokszor azon is múlik, hogy ő mit sugároz kifelé. Ehhez kell egy megfelelő önvizsgálat, tudatosság és emberismeret. No persze az egy igencsak gyakran fellépő szindróma, hogy alanyunk teljesen mást vél feltételezni magáról, mint amit valójában kivetít, és itt aztán… Tovább »

Mikulás, vér és szelfi, no meg a Karácsony

Derítsük ki, mi lehet az összefüggés e pár dolog között! Nem bírom a Mikulást. Mármint nem a Mikulást magát, hanem ezt az egész mikulással karácsonyi hacacárét. Nem tudom, hogy melyik törpe hiszi el, hogy egyáltalán létezik, avagy, ha igen, hány éves koráig. Igazán nem szeretném elvenni a kedvüket ám! Az én apukám is volt Mikulás… Tovább »

Mire jó egy esős, novemberi szombat?

Sok mindenre:). Például egy irtó nagyot aludni. És nem csak aludni, hanem utána lustálkodni, olvasni, hosszan reggelizni és pizsamában maradni. Milyen klassz is úgy legálisan pizsamában lenni, hogy betegek sem vagyunk, meg lustának sem tűnünk, hiszen szakadó esőben még a kutya sem szeretne kimenni (amúgy igen…:))), de mindegy;), kertészkedni sem lehet, így minden adott arra,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!