Olasz nyelv, „tanítva”

Olasztanárt kerestem már több hete. Jól beszélek olaszul, de szeretném még tovább fejleszteni, de legalább is szinten tartani. Nem gondoltam, hogy ez ennyire kihívásokkal teli feladat. De az.

A Skype-on tanulás nem az én világom, majd még hogy napi tizenX óra (computer előtti) munka után még egy számítógéppel csevegjek este is, arról szó sem lehet, kell a humán interaktus. A belváros kiesett, én nem támogatom sem a parkolóórákat, sem hogy a gyógyszergyárakat, amikor gyomorideget kapok, amíg átküzdöm magam a városon. Nos igen, van az az élethelyzet, amikor az ember már sok szempontot mérlegel, ergo, válogat (már, ha van miből). Pont így tettem és teszek én is.  Nagy nehezen – tényleg nem volt egyszerű – a horgomra akadt egy nyelvtanár, aki még házhoz is jön Szentendrén. Álomszerű. Amikor időpontot egyeztettem, már akkor kissé érdekes volt a hölgy, de legalább is úgy „társalogtunk”, mintha több éve cimbik lennénk, pedig neeem. Aztán eljött a NAGY nap. Siettem munka után haza, hogy végre, a hőn szeretett olasz nyelvemnek dedikáljam az elkövetkezendő 90 percet.  Az első két perc után tudtam, hogy ez egy fatális tévedés volt. Mármint nem a dedikálás, hanem hogy vele. F A T Á L I S. A hölgy nagyjából középfokon beszélt olaszul, azt is ízes magyar kiejtéssel, a szókincse is maximum, kizárólag a Móricz könyvekre épülhetett, de az apróbetűs szövegrészek felett már biztosan átugrott. Meglepetten konstatálta, hogy milyen tempósan beszélem a nyelvet, mert mások nem pörgetik így. Az olaszt! Jesszus, gondoltam. Eddig kiket és hogyan tanítottál?! Volt a főiskolán egy olasztanárom, aki Ványa bácsi stílusban nyomta a nyelvet, át is tértem az angolra hirtelen, na de hogy van ennél még lejjebb is?!  Elbüszkélkedett továbbá, hogy egy hónapja dolgozik egy nápolyi illetőségű cégnél, és most jött rá, hogy eddig nem is tudott olaszul, majd előszedett egy „titkos” jegyzetfüzetet, amelybe felvéste az új szavakat, kifejezéseket, amelyekkel nap, mint nap találkozik, és ismeretlenek voltak előtte ez idáig. Ezzel nincs is semmi gond, sőt, ha amúgy bírta volna a nyelvet és ez részben nem az alapkifejezések tömegét sorakoztatta volna fel, de én egyre rémültebben kapaszkodtam a székem karfájába, hogy ez egy vicc, ugye?! Azt hiszem, ott szakadt el a cérna nálam, amikor elmeséltem, többek között Genovában jártam nyelviskolába, majd megkérdezte, az meg hol van és térképen meg kellett mutatnom, illetve magát a tartományt is, Liguriát. Anyám!!!

Ezek után már csak csoki reszelék a tortán, hogy sohasem hallott a Szentendrei-szigetről, holott váci illetőségű, nem mintha ennek az olasztanításhoz bármi köze is lenne, de legalább is az alapműveltséghez elég sok. Ennyi. Többet nem jött. De az igazi probléma ott leledzik, hogy ő tanít. Másokat, akik nem tudják, hogy milyen is az olasz nyelv és kultúra… Hogy ki mer lépni a piacra, tanárként funkcionál, és nagyon rossz alapokat tesz le másoknál. Aztán csodálkozunk…