Io Sono Cosí

… avagy azok a furcsa péntekek… Állítólag vannak az olyanok, akikkel mindig történik valami. Meg az olyanok, akikkel nem. Szerintem meg vannak az olyanok, akik nyitott szemmel és érzékszervekkel járnak e Világban és vannak akik nem. 1.) Jóga óra után általában nem vagyunk túl nagy parti hangulatban, hanem picit úgy magunkban el, aztán persze lehet,… Tovább »

Nagy megtiszteltetés ért, meghívást kaptam az egyik balett-tanárnőm esküvőjére. Mert két balett-tanárnőm van ugyanis. De egy iskolában:). Nekem mindig megható, ha elhívnak ilyen nagy alkalomra, mert én, személy szerint biztosan csak azokkal szeretném ünnepelni a boldogságom, akikről tudom, tényleg nagyon örülnek nekem / nekünk, tudom, hogy szeretnek, és csakis jót akarnak nekem, ergo a barátaim… Tovább »

Igazából ez hiányzik nekem oly sokszor. A jó beszélgetések. Amikor érzem, hogy növekszem tőle, gyarapodok, már-már extázisba jövök, hogy mennyi újat tudtam meg és leszek bölcsebb párhuzamosan azzal az érzéssel, hogy mennyire kicsi vagyok. Talán egyre kevesebbet beszélgetünk. Hiányzik. Hiányoznak a nagy, életmegváltó gondolatcserék. A szó szerinti eszmecserék. Amikor végre valakivel nagy témákat boncolgatunk. Boncolgatjuk… Tovább »

Randi a lángososnál: Sor. Lassú sor. Tűző nap. Lassú lángosos néni. Nem idegeskedik egy cseppet sem, hogy patakokban folyik a víz a sorban állókról. A srác nagyon éhes. A lány is. A srác antiszociális és sótlan, ez egyenes arányban növekszik a sorban állás idejével, a lány próbálja humorral elütni az izzadságcseppeket. Maratoni időnek tűnik az… Tovább »

Éppen a Tavaszt hallgatom Vivalditól. Ezt a dinamizmust! Látom magam előtt a hegedű tökéletes formáját, a nagyzenekart a szólista mögött, ahogy egyszerre mozognak a vonók fel, le. Ahogy mindenki feszülten nézi a karmestert, együtt rezzennek a karmesteri pálcával, szinte hallani a sóhajukat és a vonó érintését a húrokon. A hegedű fája, az a csodálatos finomság… Tovább »

Szentendrén lakom, zöldövezet, mini lakótelep, vegyes közönséggel. Vannak a jó fej fiatalok, mint én:), vannak fiatalok, mint én, de nem jó fejek, vannak középkorú jó fejek és nem jó fejek és ugyanez a kategória a szenior szinteken. Na meg van az ultraparaszt, avagy lexikálisabb nevén a neoprimitív. Ebből nekem két kedvencem van a közvetlen környezetemben,… Tovább »