Io Sono Cosí

Az évnek ezen időszakában van egy hét, ami az „egyénekről” szól nálunk, ilyenkor sok-sok programot kínálunk a dolgozóknak, ami eltér a szokásostól és valami különlegeset ad nekik / nekünk. Céges rendezvény keretében jött el hozzánk Csernus doki, de igazából nem is ez a fontos, hanem a tartalom. Csernusnak van egy média-imázsa, amelyet nyilván maga épített… Tovább »

Reggel muszáj volt felnéznem a haciendára, locsolnom is kell, bánatos a cseresznyefa, lógnak az orgona levelei, meg kell önöznöm őket. Vittem könyvet is, hogy kiüljek a kertbe, amíg megy az öntöző és olvashassak még munka előtt, igazán úri huncutság. Tegnap óta már lett két ajtónyílásom is, igazán mókásan és furcsán festett így a ház. Persze,… Tovább »

Megvan a kisház.  Ahogy írtam már, a lokáció tökéletes, csend, nyugalom, dunai panoráma és a Pilis. De lássuk, mit is kezdhetünk a haciendával. Dobjuk ki a konyhabútort. Dobjuk! Cseréljük ki az ajtók egy részét, cseréljük!:) Hűű, most hogy kiköltözött az előző lakó, jobban látom a burkolatot (mint a Piroska és a Farkasban a nagymamának öltözött… Tovább »

Nos, az van, hogy januárban egy kevésbé jókedvű napon számvetettem. Számvetettem, hogy hogy is nézett ki az a 2014 és vonjuk le a tanulságokat. Így hát megfogtam 2014-et, körbe jártam és megállapítottam, hogy egy nagy semmi történt. Egy nagy büdös semmi. Ez így viszont nem jó, ebben márpedig én nem érzem jól magam. Tudom, hogy… Tovább »

Vegyük úgy, hogy a lelkünk dobozokból áll. A legnagyobb doboz általában be van csomagolva csomagolópapírba. Van, aki masnival kötötte át, van, aki barna ragasztószalaggal, nehogy kipotyogjon belőle valami. Úgyhogy megismerkedsz egy lélek-dobozzal. Amennyiben tetszik a csomagolás, elkezded lefejteni a masnit. Szépen, óvatosan meghúzod a végeit, figyeled, ahogy bomlik a szalag. Amennyiben megcsillan valami a barna… Tovább »

Nagy megtiszteltetés ért, meghívást kaptam az egyik balett-tanárnőm esküvőjére. Mert két balett-tanárnőm van ugyanis. De egy iskolában:). Nekem mindig megható, ha elhívnak ilyen nagy alkalomra, mert én, személy szerint biztosan csak azokkal szeretném ünnepelni a boldogságom, akikről tudom, tényleg nagyon örülnek nekem / nekünk, tudom, hogy szeretnek, és csakis jót akarnak nekem, ergo a barátaim… Tovább »

Mint ahogy decemberben tartottam első Hanukámat, így most érkezett el az első Pészah(om) ideje is. Egy kedves haverinám találta a helyszínt, kicsit későn kapcsoltunk. Mehettünk volna elegánsabb környezetbe lazaccal a menüben, de a szavazás végül is az Auróra közösségi házra esett a Nyóckerben. Kicsit aggódtam, hogy mennyire lesz alternatív. Merthogy én nem tartom magam egy… Tovább »

Utoljára, ha jól számolom, legalább 5 éve történt, hogy lakógyűlésen lehettem. Akkor megfogadtam, hogy na neeeee, ezt többé nem! Ennél én sokkal több és fontosabb vagyok magamnak. Eltelt körülbelül 5 év, közben legalább a házmester cserélődött. Az új, mentálisan nem százas, szerintem kicsit meghasonult  önmagával, de mindegy, ő van most nekünk. A régi meg nem csinált… Tovább »

Szentendre kellemes adottságokkal bír. Van patakunk, Duna-partunk, művészeink, őslakosaink, több vallási felekezetünk, jó éttermeink, kedves (és kevésbé kedves) városlakóink. Nekünk van a legtöbb egy főre eső lámpás kereszteződésünk, meg rengeteg szemetünk. Borzasztóan sok lesüllyedt csatornafedelünk, kátyúnk, szinte mindenféle hypermarketünk, sok biciklisünk, kutyánk, panelünk és luxusházunk. Folyamatosan vándorló „természetvédelmiterülettáblánk” a Pilis tövében, számos egynapos turistánk, gyorshajtóink,… Tovább »

Aki ismer engem, tudja, hogy minden tőlem telhető időt a kutyámnak szentelek, illetve arra, hogy ő minél jobban érezze magát, igyekezvén annak határát nem túllépni, hogy ő egy négylábú gyerek, akire szintén vonatkoznak szabályok. Fülöpnek fotelja van, ami csak az övé. Fülöpnek van egy kétszemélyes kosara is, ha esetleg vendége(ke)t hívna. Fülöp napközibe jár, amíg… Tovább »