Io Sono Cosí

Igazából ez hiányzik nekem oly sokszor. A jó beszélgetések. Amikor érzem, hogy növekszem tőle, gyarapodok, már-már extázisba jövök, hogy mennyi újat tudtam meg és leszek bölcsebb párhuzamosan azzal az érzéssel, hogy mennyire kicsi vagyok. Talán egyre kevesebbet beszélgetünk. Hiányzik. Hiányoznak a nagy, életmegváltó gondolatcserék. A szó szerinti eszmecserék. Amikor végre valakivel nagy témákat boncolgatunk. Boncolgatjuk… Tovább »

Fülöp, tudjuk ki:). Zsuzska pedig az egyik legifjabb barátném. Körülbelül 10 éves és Fülöp nagy hódolója. Én még gyermeket kutyáért így rajongani, soha sem láttam. Lenyűgöző. Azért is írom meg a történetünket, mert szeretném, ha példaként állna azon szülők előtt, akik féltik gyermeküket a kutyáktól. Zsuzska állatimádó. Őt nem lehet egyszerűen állatbarátként aposztrofálni, ő egyértelműen… Tovább »

http://hu.wikipedia.org/wiki/Hanuka Életem első Hanukáján voltam, már nagyon vártam. Gyermeki izgatottsággal indultam a zsinagógába. Sokan gyűltünk össze, jó volt látni és érezni a sokaságot. Kicsit később kezdődött a tervekhez képest, ugyanis leégett az elektromosság a zsinagógában a Fény Ünnepén, ezért a díszterembe kellett áthelyezni az ünnepséget. Micsoda „Isteni Színjáték”, micsoda játéka a sorsnak! De az a… Tovább »

Igazából évek óta döbbenetben élek. Mondhatnám, hogy nem értem mi folyik itt, de pontosan értem.  A baj viszont, hogy még mindig oly sokan nem értik. Avagy értik, de nem érdekli őket, avagy értik és érdekli őket, pont ezért nem tesznek semmit. Kezdek lemondani a magyar társadalomról, viszont ezzel egy időben kezd probléma lenni a saját… Tovább »

2014. szeptember 8., hétfő – folytatás Néha jó egyedül lenni. Legalább is én nem nagyonszeretek gyakran egyedül lenni. De néha jó. És éppen így ücsörögök a bruschettámmal ezen kora őszi napsütéses, mediterrán napon Alberobelloban. Nem messze tőlem egy apró parkoló. Autósok jönnek, mennek, leparkolnak, kiparkolnak. Vicces így távolról nézni embereket és asszociálni. Például az bizton… Tovább »

Puglia, az első napok 2014. szeptember 6., szombat. Késő este érkezem. Összevitatkozom az autókölcsönzővel, na és a Bariból vezető főút, amelyet már nem mertek autópályának hívni;). Bevettem 3 darab 6 kijáratos körforgalmat, nyilván a GPS az első kijáratot nem jegyezte, így folyamatosan rossz menekülőn hagytam el azt, így bejárhattam Bari ipari-raktár negyedeit és még belehuppantam… Tovább »

Furcsa hetek és napok vannak mögöttem. Rengeteg munka, olykor a teljes kimerültség, amely érzem és látom, hogy jelenti a türelmem és toleranciám csökkenését. Aztán jönnek az esték és a hétvégék, amelyeken, mint mindenki, én is megpróbálok feltöltődni és teljesen maga mögött hagyni a hétfőtől péntekiget.  Ez rettentően fontos a túléléshez. Talán ez a kifejezés nem… Tovább »

Olasztanárt kerestem már több hete. Jól beszélek olaszul, de szeretném még tovább fejleszteni, de legalább is szinten tartani. Nem gondoltam, hogy ez ennyire kihívásokkal teli feladat. De az. A Skype-on tanulás nem az én világom, majd még hogy napi tizenX óra (computer előtti) munka után még egy számítógéppel csevegjek este is, arról szó sem lehet,… Tovább »

Egyik este, munka után betértem egy hipermarketbe, ami nem csak maga volt az áruház, hanem sok más boltnak is teret adott. Nagy igény mutatkozott a részemről egy pántnélküli, avagy a pántokat kombinálható melltartó beszerezésére. Szerencsére – leáldozóban vannak a szilikonpántos megoldások árusítása, amely egyszerre sokkolta az igényesebb férfi- és női nemet, végre elterjedőben van a… Tovább »

Randi a lángososnál: Sor. Lassú sor. Tűző nap. Lassú lángosos néni. Nem idegeskedik egy cseppet sem, hogy patakokban folyik a víz a sorban állókról. A srác nagyon éhes. A lány is. A srác antiszociális és sótlan, ez egyenes arányban növekszik a sorban állás idejével, a lány próbálja humorral elütni az izzadságcseppeket. Maratoni időnek tűnik az… Tovább »