Io Sono Cosí

Woodyt nem kifejezetten kedveltem. Mondhatni, elég ellenszenvesnek tartottam. Bár tagadhatatlan, hogy az Annie Hall szenzációs, és jó rendezései vannak. De nekem mindig egy „kissé” perverznek tűnik (t) a pasas. De a Fading Gigolo fenomenális. Biztosan nekem is írta Turturro :). New York, Brooklyn, zsidó negyed és a feketék. No meg a szex. Mi kell még?… Tovább »

Éppen a Tavaszt hallgatom Vivalditól. Ezt a dinamizmust! Látom magam előtt a hegedű tökéletes formáját, a nagyzenekart a szólista mögött, ahogy egyszerre mozognak a vonók fel, le. Ahogy mindenki feszülten nézi a karmestert, együtt rezzennek a karmesteri pálcával, szinte hallani a sóhajukat és a vonó érintését a húrokon. A hegedű fája, az a csodálatos finomság… Tovább »

Füli egy tündér. Tudom, persze a gazda elfogultsága, de tényleg az! No meg kinyitotta a Világot előttem, legalább is Szentendréét biztosan. Valami olyan határtalan kedvesség és szeretet árad belőle, hogy magára vonzza a tekinteteket és az emberek ösztönösen köré gyűlnek. Egyszer egy barátnőmnek a kezébe nyomtam a pórázt a végén Fülivel, amíg én bementem egy… Tovább »

Szentendrén lakom, zöldövezet, mini lakótelep, vegyes közönséggel. Vannak a jó fej fiatalok, mint én:), vannak fiatalok, mint én, de nem jó fejek, vannak középkorú jó fejek és nem jó fejek és ugyanez a kategória a szenior szinteken. Na meg van az ultraparaszt, avagy lexikálisabb nevén a neoprimitív. Ebből nekem két kedvencem van a közvetlen környezetemben,… Tovább »

Az embernek azért is jó, ha van egy blogja, mert kiírja olykor a bánatát, megosztja örömét, próbál olykor gondolatformáló összegzésekre jutni és megosztani azt közönségével, hogy azon túl, hogy amíg a blogger megírja cikkét és közben maga is rájön oly sok mindenre, miután elkészült, hasznára lesz majd az olvasótáborának is. Tegnap én is olvastam egy… Tovább »

Nos, úgy voltam vele, hogy a magyar vizsla már-már tökéletesnek születik a ráncos homlokával, a „bébi  4 láb 4 égtáj felé”, a dadamm-dadamm mozgásával, meg a lobogó fülekkel, és tulajdonképpen a Világra jövetelének pillanatától olvas a gondolataimban. Ez azt hiszem, tényleg így is van:), de „sajnos” rá kellett jönnöm, hogy ő mégis csak „egy” kutya,… Tovább »

Annyi megfogalmazás született már a barátság kifejezésre az irodalomban, a pszichológiában, magunk között. Természetesen nekem is megvan a saját kifejezésrendszerem és érzésvilágom a barátsággal, mint fogalommal kapcsolatosan. Méltán szerencsésnek mondhatom magam a barátaim tekintetében. Vallom, amit Te adsz, azt is kapod vissza. Ha nem is mindig pont attól, akinek adtad, bár jó volna ezt hinni… Tovább »

…. És érthetetlen is volt mind addig a pontig, amíg egyre több észrevétel nem érkezett a szomszédoktól, hogy nekik ugyan semmi bajuk a kutyával, mint élőlénnyel, na de az azért mégsem járja, hogy Fülöp folyamatosan ugat és zokog, amíg nem vagyok otthon (Nyílván ez engem nem zavart, mert soha sem hallottam, hiszen nem voltam otthonJ),… Tovább »

Fülöp egy magyar vizsla fiú. Írhatnék kant is, mert persze a biológiai besorolása az, de mivel ő családtag, eltekintenék a szoros biológiai és etológiai definícióktól. Fülöpöt 2010 tavaszán hoztam el egy paksi menhelyről a vizslamentőkön keresztül. Meggondolatlan lépésnek tűnt és az is volt, miután az üzleti vállalkozásom megalapításának már-már egyik legfontosabb alapkövének tekintettem…:). Fülöp szobormereven… Tovább »

Renaissance Megolvadnak a jégcsapok, hallom, ahogy cseppjei koppannak az ereszen, nedves a föld, csatakos a hólétől. Kikacsint a hóvirág, elképesztő élni akarással dugja ki fejét a még megfagyott földrögök közül. Illatozik az ibolya, zsizsegve kezd pezsegni az élet. Lekerül a télikabát, végre kibújik a láb a csizmából, a boka felszabadul a feszes fogságból. A haj… Tovább »