Io Sono Cosí

Megtekintésre ajánlott: http://www.youtube.com/watch?v=P4wzCIWHHOc A klasszikus balett maga a tökéletesség. Egy csoda zenei, csoda mozgáskultúra szempontból. A leglégiesebb, a legtörékenyebb és az egyik legkomplexebb mozgásforma a világon. Tökéletes test, tökéletes önuralom és a tökéletességre való törekvés jellemzi. A szépség utáni vágy, a nőiesség és a férfiasság. A test százszázalékos önfegyelme, a végletekig megfeszített izomzat még a… Tovább »

Eszter Kedves! Írhatnékom van Neked, ezért „papírra” vetem kora reggeli gondolataim.Ez a négy nap elég kemény nekem, mintha a sors direkt kicseszne velem. Hogy pont egy négynapos ünnep elején, de nyilván ez csak egy technikai kérdés, és már-már a sors iróniájának nevezhetjük. Persze igazából nyilván nem ez itt a kérdés. Igazán sikerült elkerülnöm az önsajnálatot,… Tovább »

Megismertem valakit. Vonzó szempár, magányos farkas, túl magányos. (Túl) korai házasság, nem kiélt vágyak, nem megélt élet, mókuskerék. Aztán felébred, magára ébred, a világra ébred. Megcsalás, csajozás, kapcsolatok. Keresi, ahol ő lehet a férfi és újból férfiként tekintenek rá. Talál ezt is, azt is. Olyat, aki nem épített karriert, mert a férfira bízta magát, anyagilag… Tovább »

Meddig tudjuk elcsitítani az egónkat és miért nem sikerül még akkor sem csendre inteni, amikor csak hagyni kellene, hogy a dolgok menjenek a maguk útján, könnyedén az idővel, és teret engedni, hogy esetleg valami jó kisüljön belőle? Megmondom: mert félünk, én legalább is félek, hogy nem sül jól el a nap végén és talán ezt… Tovább »

Kérdezem ezt ma este magamtól. Miért nem adod és adjuk meg magunknak az esélyt? Miért hullámokban tör ránk az a mámorító érzés, hogy meglépjük, amit eddig nem mertünk és teljesen értetlenkedve kérdezzük magunktól, hogy ezt eddig vajon, miért nem cselekedtük meg? És persze a barátok, akik bíztatnak, hogy igen, te úttörő vagy! Irigyelnek, csodálnak a… Tovább »

Illő folytatása az októberi https://iosonocosi.cafeblog.hu/2014/05/11/barcode/ bejegyzésemnek. Ismét szombat este, elegáns II. kerületi, casual borbár új kezdeményezéssel, bor, koncert, majd parti. A koncert briliáns, egyik tehetség-felfedező műsorunk egykori győztesének koncertje, arany van a torkában, tökéletes repertoár, fekete zene:), hibátlan hang. Megérint, elbűvöl, könnybe lábaszt, csipőt ringató dallamsor és szentimentalizmus. Közönség: ül az asztalnál. Bámul. Olykor kortyol. Dumál…. Tovább »

A hétvégén mulatni voltam. NY után ez nagy bátorság volt lássuk be, de mindegy, mert már elég volt az otthoni növényápolásból. Megnyílt az Ígéret Földjének tűnő új parádés hely Budapest szívében, R&B szeparéval kecsegtetett, nem hagyhattuk ki… Nem is tettük. Két egymást követő napon is bátorkodtunk meghódítani Budapestet. Az első este egészen jól sült el,… Tovább »

Hosszú hónapokon keresztül ódzkodtam az internetes társkereséstől. Rosszul voltam tőle konkrétan. Kissé degradálónak találtam, hogy mint a Vaterán nézegessenek, még jó, hogy nincs kikiáltási áram. Amúgy én is pont így nézegettem a pasikat. Volt úgy, hogy kinagyítottam a fényképét, és mint egy detektor mentem pixelről pixelre, hogy hol lehet a defektJ. Pont ezt kaptam én… Tovább »

XIII. kerület, Újlipótváros. Szinte nincs olyan napszak, hogy ne héjaszerű körözéssel lehessünk egy-egy parkolóhely birtokosai. Gondosan kicentizem a szűk utcákban a haladást, olykor-olykor egy-egy nemesebb szitokszó hagyja el számat, hogy autós társaim mennyire nem alkalmasak a volán mögé ülni, 200 méterenként jobbkezesek, avagy stop táblák, hullahoppos tornamozdulatokkal igyekszem belátni a kereszteződésekbe, hogy szabad-e az út… Tovább »

Sírunk, mert szomorúak vagyunk, sírunk, mert meghatódunk, vagy tehetetlennek érezzük magunkat, avagy mert csak egyszerűen fáradtak vagyunk. Én mostanában gyakran. Ezt inkább a fáradságra vetíteném ki, de halmozott a hatás a szomorúság miatt. Sírsz, amikor felbukkan egy zene a régi lejátszóról, amikor a tv-ben a pelenkát reklámozzák egy gyűrött bébi-popsival, avagy csak úgy vagy, és… Tovább »